K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
HOLCZINGER IMRE-PATTANTYÚS-Á. MIKLÓS-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai főépület (I.) K-i előterének geofizikai és régészeti kutatási eredményei
1. Geofizikai mérések 1984-ben 1984-ben került sor első ízben régészeti célú geofizikai mérésekre Balácán. Ennek előzménye, hogy az I. sz. főépülettől DK-re eső terület kimaradt a mezőgazdasági művelésből, így ásatási célra szabaddá vált egy több mint 100x100 méteres parlagon hagyott rész. Az ásatást vezető régész a terület nagyságára való tekintettel először átfogó képet szeretett volna kapni a feltárási munka tervezéséhez, amit geofizikai kutatással lehet megvalósítani. A méréseket az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) végezte Sőrés L. vezetésével, amelynek eredményeit kutatási jelentésben 6 , valamint a Balácai Közlemények I. számában 7 és egy angol nyelvű kötetben 8 tette közzé. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az akkori eredményeket. A mérések a Rhé Gy. ásatási dokumentációja alapján készült összesítő rajzon 9 a III., IV. és V sz. épületmaradványok környezetében (1. ábra), topográfiailag meglehetősen zavart, növényzettel és tereptárgyakkal fedett területen történtek. Ez a körülmény és a terület mérete (kb. 1 ha) indokolta, hogy régészeti szempontból ritka és nem szabályos hálózatban tudtunk adatokat gyűjteni, kihagyva adott esetben a nem járható, vagy várhatóan zavart eredményt adó gödrös-törmelékes részeket. A vonal menti mérési sűrűség egy méter volt, a mérési szelvények egymástól való távolsága viszont 2 és 10 méter közötti. A mérési módszer egyenáramú ellenállás szelvényezés volt, amelyet az említett sűrűségben kb. 2000 ponton, egy és másfél méteres vonatkoztatási mélységre végeztünk el. Az egyenáramú ellenállás szelvényezés rövid leírását a függelékben adjuk meg, hozzátéve, hogy 16 évvel ezelőtt a mérési technológia még kezdetlegesebb volt mint manapság és az adatfeldolgozás jó része kézi kiértékeléssel történt. Az ellenállás mérés az egyik leggyakrabban alkalmazott geofizikai módszer falak, épületmaradványok kimutatására. Ennek, és a terület előnyös geológiai viszonyainak köszönhetően, a kapott mérési adatok különlegesen jó anyagot eredményeztek, amelyek új felismerésekhez is vezettek. Ezek ismertetéséhez bemutatjuk az akkori mérések ellenállás anomália térképét (1. ábra). A térképen a nagyobb ellenállású zónák törmelékre, épületmaradványok helyére utalnak, így ezeket kell értelmeznünk. Megállapításaink a következők: - az 1. jelű anomália egy új, eddig nem ismert épületcsoportra utal; - a 2. jelű anomália a III. sz. épület nagyobb kiterjedésére hívja fel a figyelmet (itt csak az épület környezetében történtek mérések); - a IV sz. épület - nyilván leromlott állapota miatt - alig okoz ellenállás növekedést, míg attól 10-15 méterrel északra anomália mutatkozik; - a DK-i körítőfal alig követhető, viszont kisebb ellenállás növekedés utal a körítőfalhoz csatlakozó V sz. épületre. Készült akkoriban egy falirány indikáció térkép is az új épületcsoportra vonatkozóan, amiről itt most nem szólunk, mivel az azóta történt ásatások eredményei ezt már pontosan megadják.
