K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
HOLCZINGER IMRE-PATTANTYÚS-Á. MIKLÓS-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai főépület (I.) K-i előterének geofizikai és régészeti kutatási eredményei
2. Az 1984-es mérések régészeti hitelesítése Sőrés L. 1989-es publikációjában a mérési eredményekből a következő következéseket vonta le 10 : „A IV számú kiásott épületek hatása az ellenállásra csekély, ami várható is volt, hiszen a századeleji feltárás során is csak igen hiányosan volt rekonstruálható. ...Az l-es maximum helyén két eltérő irányú épületet sikerült kimutatni. ...Az egyik épület falainak iránya és a főépület DK-i sarkában feltárt falak iránya szembetűnően megegyezik. ...a berajzolt irányok csak egy elképzelhető változatot reprezentálnak. ...az anomáliák más összekötése is elképzelhető. ...A 2. számú terület falirányát... tájékoztató jellegűnek kell tekinteni. A3, sz. terület anomáliái biztosan korrelálhatóak. ...Az anomáliák nagysága és területi kiterjedése alapján régészeti feltárásra az 1. és 2. számú területet javasoljuk." 11 A geofizikai mérések lehetséges értelmezése a feltárások előtt a következő volt 12 : „A III-as épület közelében a 2-es számú terület valószínűleg az épület nagyobb kiterjedését jelzi. A IV épület közelében rajzolt megfigyelések is minden bizonnyal egy nagyobb, vagy többosztatú épületet valószínűsítenek. A... 4. terület a főépületnek szinte a teljes keleti frontját foglalja magába. ...az újabb kutatások során tisztázott K-i kert délkeleti sarka előtti jelenségekből az eltérő tájolású, korábbi, épület kiterjedésére lehet következtetni..." A főépület (I.) feltárásnak befejezése után, a Il-es és a X-es épületek kutatásaival részben egyidejűleg megkezdődtek a főépülettől K-re eső terület ásatásai, mondhatjuk úgyis: a geofizikai mérések hitelesítése. A Sőrés L. által megkutatásra ajánlott területen valóban nem várt eredményeket kaptunk. (1-2. ábra) A 2-es jelű területen megtalált falak a valójában három helyiségből és egy előcsarnokból álló III. épülethez tartoztak, mintegy kiegészítették a Rhé Gy. által megrajzolt alaprajzot, igazolva 1989-es feltételezésünket. A III. épület K-i zárófala közelében jelentkezett a III. épülettel csaknem teljesen azonos tájolásban megépített, nagyméretű XVI. épület. Az erős falindikációt mutató l-es terület értékeit a XVI. és az 1998 óta kutatott új fürdő, a XVII. épület fölött mérték. Sőrés L. helyesen feltételezett az l-es területen két, különbözően tájolt épületet, még akkor is, ha a falra utaló anomáliák összekötése a javasolthoz képest, más is lehet. A két, ezen a területen jelentkező épületünk tehát a XVI-os és a XVII-es számot viseli. Az északabbra (északkeletebbre) eső XVII. épület közepén markánsan jelentkező indikációkból egy, a főépület falaival párhuzamos (nagyjából párhuzamos) falakból álló épület kiszerkeszthető lett volna. A feltételezés valósnak bizonyult az első falak előkerülésével. A még nem teljes egészében ismert új fürdő tájolása É-D-i (ÉK-DNy). (2. ábra) A IV-es épület Rhé Gy. megfigyeléseitől eltérő formációt mutató, felszínre került falmaradványaiból még mindig nem határozható meg egy teljes épület, különösen akkor nem, ha itt nem is egy épület, hanem csak egy esetleges udvart, földbemélyített házakat kell keresnünk. Sőrés L. a IV épülettől É-ra egy 30 ohm-nál nagyobb elválást mutató, általa nem számozott területet is bejelölt. Az 1993-ban a XV. épületből már részben feltárt falak erre a helyre esnek.
