K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 3.

tatják, ennek jellemzői: a vékony, enyhén csillogó, könnyen lepattogzó narancsosvörös bevonat, a réteges agyagszerkezet, a sárgás, világos narancsszínű agyag

1

. Az itt bemutatott töredékek aprók, ezért átmérőjük sem szerkeszthető ki. A Consp. 39, ill. Consp. 43 formájú edények több észekitáliai műhelyben készülhettek; anyaguk és kivitelük is lényeges eltéréseket mutat. A stilizált díszítések típusait S. Zabehlicky

2 és R. Makjanic'

3 csoportosította. Minthogy a mintát szabad kézzel vitték fel, a tipológiai osztályozás természetesen nem jelent időrendi finomítást, és nem segíti a műhelyek meghatározását sem. A Consp. 39 és 43 formájú sigillaták a Poetovio-Aquincum útvonalon érkezhettek Balácára, ill. Aquincum körzetébe, ahol mind a canabaeban, mind a polgárvárosban megtalálhatók

4

. Ez utóbbit azért tartjuk jelentősnek, mert az aquincumi polgárvárosban, amelynek betelepülése valószínűleg csak az I. század 90-es éveiben, a legiotábor kiépítését követően kezdődhetett meg - eddig ismeretlen az applikált díszű északitáliai áru. Magában Itáliában is többnyire csak a Pótol északra tűnik fel ez az áru, főként a Locarno környéki temetők: Solduno

5

, Ascona

6

, Madrano

7

, Moghegno

8 és Angera

9 síregyütteseiben; dél felé egyik legtávolabbi lelőhelye a Korzika szigetén fekvő Mariana

10

. Ezt a sigillatatípust a Flavius-kortól

11 a II. sz. első feléig, de legalább Hadrianus koráig gyárthatták

12

. Késői keltezését a Flavia Solva XLI insulájában végzett ásatások is igazolják. Bár Flavia Solva és egyes noricumi lelőhelyek vagy Emona esetében forgalmuk valószínűleg hosszabb ideig tarthatott, mégsem tételezhető fel a kelet-pannoniai limes vagy az annak utánpótlását biztosító útvonalak mentén ilyen késői importjuk; mivel itt az erősebb dél-galliai konkurencia hamarabb kiszorította az itáliai árut. Szembetűnő az itáliai sigillaták hiánya a Traianus-kori táborokban (Ad Statuas, Campona), ezért Traianus koránál későbbi forgalmukat Baláca esetében sem tartjuk valószínűnek. A Consp. 39 és 43 formájú észak-itáliai sigillaták méretben is lényeges eltéréseket mutatnak. Egy nemrég közölt klosterneuburgi készletben a tál- és tálkaformának négy méretvariációját lehetett megfigyelni. A készlet egy római pinceleletben került elő.

13 Az 1. sz. darabot a 10. helyiség mozaikalapozása alatt találták, míg a többi a villagazdaság főépületének udvarában húzott kutatóárokban, az eltérő irányítású korai épület rétegéből került elő. E leletek alapján a főépület legkorábbi periódusát a Flaviuskorra, legkésőbb az I. sz. 80-as éveire keltezhetjük. Az itáliai áruhoz hasonlóan a dombordíszes dél-galliai áru is csak 1,9%-át teszi ki az itt közölt leletanyagnak. A négy reliefdíszű sigillata közül kettőt (6-7) German us III mesterhez köthetünk, aki bélyegein a Germanif jelzést használta. Ennek az officinának áruját már korábban is regisztrálhattuk Balácán. A fazekas működési idejét egyrészt Drag. 29 formájú edényeinek csekély száma alapján keltezhetjük

14

, másrészt az időrendileg jól meghatározott regensburgi és cameloni lelőhelyek segítségével, ahol áruja megtalálható. A Regensburg-kumpfmühli tábor Vespasianus-Domitianus-kori

15

; Camelon az I. sz. 80-as éveire keltezhető

16

. Germanus III a 90-es évek elején még biztosan folytathatta a gyártást; erre utal gyártmányának felbukkanása Wilderspoolban

17

. Az I—II. sz. fordulója utáni leletegyüttesekben már nem találhatók jelzett edényei, ezért működését a Kr. u. 75-96 közötti időszakra keltezhetjük. A korai la graufesenque-i sigillaták egyike szintén az udvarban húzott árokban (6), a másik a 13. helyiség terrazzopadlója alatt került elő. A 8. sz. töredéket Biragillus mesterhez attribuai -