K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 3.
hattuk, aki - a korábbi feltételezésekkel ellentétben 18 - nem Banassacban, hanem La Graufesenque-ban működhetett 19 . Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a banassaci sigillaták feldolgozásának alapját képező Morei-gyűjteményben La Graufesenque-ból származó darabok is voltak, hanem hogy a Banassacban 1961-1964 között végzett feltárások során Biragillus reliefdíszes edénye nem került elő. La graufesenque-i eredetére utal továbbá árujának britanniai felbukkanása is; ez a provincia ugyanis nem tartozott Banassac exportterületéhez, ugyanakkor La Graufesenque nagy mennyiségben szállított Britanniába. 20 Működésének kezdete a keltezett lelőhelyek; Vindolanda és Rottenburg alapján 90 utánra tehető; az officina Traianus korában még folytathatta a gyártást. A 9. sz. töredéket banassacinak határozhattuk meg. Ez a manufaktúra 103 után kezdett szállítani a limeskörzetbe 21 . A banassaci sigillaták legalább Hadrianus uralkodásának végéig, esetleg még 150 táján is forgalomban lehettek 22 ; a késői keltezést pannóniai adatok is igazolták 23 . A dombordíszes közép-galliai sigillaták száma is aránylag csekély, akárcsak a korábban közölt leletanyagban. Mindössze a leletek 5,3%-a köthető ezekhez a manufaktúrákhoz. Anyagunkban Cinnamus (11), Paternus II (12-14) és Doeccus (15) áruja van képviselve. Cinnamus működésén belül G. Simpson és G. Rogers egy 135-145 közötti évtizedre tehető korai periódust különböztetett meg, meghatározva ennek sajátos motívumkincsét 24 . Az officina többi áruja - köztük a balácai példány is - a 145-170/178 közötti években készülhetett. Cinnamus edényei a dunai tartományokban a 166-180 közötti években lezajlott markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek vezérlelete. Paternus II műhelye egyike a legkésőbbi közép-galliai vállalkozásoknak, amelyek még távoli provinciákba is eljuttatták árujukat. Működése B. R. Hartley szerint 160 táján kezdődhetett 25 , és legalább 180-ig, esetleg 190-ig 26 folytatódhatott. Paternus kerámiája gyakori a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek anyagában 27 . Doeccus áruja valamivel talán még Paternus II-nél is későbbi; G. Simpson 160-190, G. Rogers 170-200 közé teszi működését 28 . Cinnamus és Paternus sigillatáit már a korábbi leletanyagban is felismerhettük Balácán 29 , a jóval ritkább Doeccus-gyártmányok egyikét ezúttal először közöljük. A korábbi évek leletanyagához hasonlóan az itt közölt sigillaták döntő többsége is rheinzaberni gyártmány; a 77 dombordíszes rajnai kerámia a teljes leletanyag 29,5%-át, a reliefdíszes típusoknak pedig 73,9%-át adja. A dunai tartományok piacait elsősorban Rheinzabern látta el ezzel a kerámiával. Produktumainak - abszolút és relatív értelemben is - nagy mennyisége többek közt a fazekascentrum hosszú működési idejével (legalább 120 év) magyarázható. E hosszú időszakon belül az egyes fazekasok, fazekascsoportok időrendjének kérdése heves viták tárgya. Az eddig ismert mintegy 90 fazekas, ill. árucsoport - a közösen használt, ill. egymáséról másolt, leformázott pecsétlőivel készített formatáljainak affinitási értékein nyugvó, egymáshoz viszonyított - időrendi csoportosítása H. Bernhard érdeme 30 . Noha megfigyeléseit az újabb rheinzaberni ásatások során előkerült, rosszul sikerült égetés miatt tönkrement kemencebetöltések anyagát tartalmazó leletegyüttesek adataival kombinálta 31 , az általa kidolgozott relatív kronológiát azóta módosították 32 , ill. szinte teljes egészében elvetették 33 .
