K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról
Az 1912-ben megjelent Balácza című könyvben Rhé Gy. összefoglalta az általa tett megfigyeléseket, amelyeket a következőképpen tolmácsolhatunk: A III. számmal jelzett épület alaprajza majdnem négyzet, egy-egy oldala 13-14 méter, délkeleti sarka csaknem teljesen lerombolt. Két osztatú. A nyugati, keskenyebbnek a padlója habarcsból készült, míg a nagyobbik, keleti részben csak „földet" talált. Feltételezett bejárata a „leroncsolt rész felől volt", ahonnan durva kavicsolású, 2,5-3 m széles „váltakozó rosz (!) út vezetett nyugat felé". A nagyobbik részben egymással szemben, nem túl szilárdan épített kiugrás túl gyengén volt megépítve ahhoz, hogy „oszloptalapzat" lehessen. Az épületen keresztül vezető „rendkívül primitiv" csatornának a falakon kívül nem volt folytatása. A csatorna és a kövezett út alapján Rhé Gy. istállónak vélte ezt az épületet. 5 A 2. helyiség két kiugrásáról ismételten megemlékezett, a maradványokat tűzhelynek is el tudta képzelni. 6 Összességében, megítélése szerint, a III. épület az I. épületnél kevésbé gondos falazással készült. 7 A III. épület területén 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben dolgoztunk. 8 Az első évben 3 20 m hosszú, 2 m széles kutatóárokkal vágtuk át az épület nagy részét a főépülettől K-re kijelölt szelvényhálón belül a III/14-15-16-17., a III/24-25-26-27. és a IH/34-35-36-37. szelvények területén. (22/1., 2., 4-6., 23/1., 3-4. ábra) 1994-ben és 1995-ben a kutatóárkok közötti szevényrészeket ill. E-on, K-en és D-en újabb szelvényeket bontottunk ki, tehát a III/78., a III/14-15., III/17-18., III/24-25., a III/37., III/38-48., III/39-49., III/40-50., III/44-47. szelvényeket ill. szelvényrészeket és a III. épület 3. helyiségéből induló, a XVI. épületet és a körítőfalat is átvágó kutatóárkot. (3. ábra) Néhány ponton szükség van még a rétegtani viszonyok és a falcsatlakozások tisztázására. Remélhetőleg a balácai romkertet bővítő műemléki falkonzerváló munkák során alkalom adódik ezek pótlólagos elvégzésére is. A főépület (I.) és a X. épület keleti előterében a III. épület egy nagyjából nyugatról kelet felé és déli harmadában északról dél felé lejtő kisebb kiemelkedésen helyezkedik el. A nyugati oldalon megtalált, a belső padlószintekig, vagy azon túl is visszabontott első falai a főépület (I.) 30. helyiségének küszöbéhez képest 80-90 cm-rel 9 fekszenek mélyebben. A szintkülönbségek áthidalására szolgáltak azok a teraszlépcsők, amelyek az I. és a X. épület között húzódnak. 10 A III. épületet átvágó kutatóárkokban is megfigyelhető nyugatról kelet felé tartó lejtés magyarázata, a terepadottságokon túl, egy korábbi objektum elplanírozása és talán az épületet keletről és délről érő középkori - újkori kőkitermelés lehetett. A feltárások során kibontakozott egy, a Rhé G. által meghatározottnál nagyobb alaprajzú épület, amely kettő helyett négy helyiségből állt. Az első két helyiséghez kelet felől egy harmadik is csatlakozott, míg az épület hosszanti fala elé északon egy előcsarnokot (?) építettek. A III. épület teljes mérete ezek szerint: 23,2 x 17,2 m, előcsarnok nélküli magja pedig: 23,2 x 13 m. Az első három helyiséget övező falak ill. falalapozások szokatlanul szélesek, 65-80-90 (?) cm, a III. épületből kelet felé induló árokban pedig - kivételesen, vagy a törmelék miatt - még ennél is szélesebb. Az osztófalak valamivel keskenyebbek, szélességük 55-70 cm. Az épületmaghoz hozzáépített előcsarnok falainak vastagsága pedig csak 50-60 cm. Rhé Gy. feltárásait követően az épületet csak nagyjából temették vissza, a falakat alig takarta föld, sőt az 1/2. és a 2/3. válaszfalak megmaradt kövei, a bozót kiirtása után, helyenként kilátszottak a fű közül.(23/1., 5-6., 23/2-3. ábra)
