K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

GRYNAEUS ANDRÁS: Fafajvizsgálatok a balácai villa faszénmaradványain

GRYNAEUS ANDRÁS FAFAJYIZSGÁLATOK A BALÁCAI VILLA FASZÉNMARADVÁNYAIN Az alkalmazott vizsgálati módszer Ilyen mennyiségű faszénanyag xylotomiai, antrakotomiai vizsgálatára -ismereteim szerint- ezidáig csak elvétve került sor Magyarországon, mert a korábbi elemzések során néhány, vagy néhány tucat maradvány fafajmeghatározását végezték el a szakemberek. Mivel az ilyen szériavizsgálat (egy ásatás, összes - száznál több darab- faszénmaradványának, teljes körű elemzése) párhuzam nélküli, több módszertani kérdésre is válaszolnunk kellett az elemzések végzése közben, illetve ki kellett dolgozni a szükséges és alkalmazható módszereket. A maradványokat sztereó-binokuláris mikroszkóp (Zeiss-Cytoplast SM XX) segítségével vizsgáltuk 10 - 16 szoros nagyítással, friss törésfelületről. Megpróbáltunk az előforduló fafajok arányára is következtetni a minták számából. Az alkalmazott vizsgálati módszer problémái Sajnos az eljárás komoly gondjairól is beszélnünk kell, mert ezek a rendelkezésünkre álló eszközökkel nem oldhatók meg. E gonddal nem először szembesültünk, és 1998 tavaszán már megfogalmaztam őket egy vizsgálati jelentésemben, melyet Pethényi Sándornak (tatai múzeum) küldtem. A gondok zöme intézményi gondokat takarnak és megoldásuk sürgető, hisz komoly új eredményeket várhatnának, kaphatnának kutatóink e terület révén. 1. A hagyományos vizsgálati módszer (a maradványok beágyazása és tartós preparátum készítése) alkalmazása esetén egyetlen preparátum elkészítésének anyagköltsége (a 2001 eleji árakat figyelembe véve) kb. 100 Ft kiadást, és kb. 1 munkaóra ráfordítást igényelt volna. Jelen esetben közel 200 minta vizsgálatát kellett elvégeznünk, így ez az út járhatatlannak bizonyult ráfordítható idő és pénz hiányában. Ezért el kellett vetnünk ezt a módszert és más utat kellett választanunk. így került sor a sztereó-binokuláris mikroszkóppal végzett friss törésfelület-vizsgálatra. Ez eredményt szolgáltatható út, de csak nagyon körülményesen megismételhető: vitatott esetben újra ki kell keresni az adott faszéndarabokat, új, tiszta törésfelületet kell készíteni, és újra meg kell vizsgálni (azaz mesterségesen tovább daraboljuk a faszéndarabot!). A hagyományos tartóspreparátumos eljárás és e kényszer szülte út közötti átmenet lehetne a fotódokumentálás, amely hagyományos fényképezőgép alkalmazása esetén jelentős, de a preparátumkészítésnél nagyságrendekkel kisebb költséget jelentene. Digitális fényképezőgéppel történő képrögzítés alkalmazásával ez az összeg is csökkenthető, de egy ilyen berendezés beszerzése igen komoly befektetést igényelne.