K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
GRYNAEUS ANDRÁS: Fafajvizsgálatok a balácai villa faszénmaradványain
2. Egyre inkább látszik, hogy a magyar régészet határkőhöz közeledik: ha továbbra is fontosnak tekinti a környezetrégészeti kutatásokat, akkor léptéket kell váltani, és szükség van egy olyan, a meglévő intézményeink érdekharcaitól független háttérintézményre, ahol a főállású, megfelelő természettudományos végzettséggel rendelkező kutatók, alapfeladatként és az intézmény "alapszolgáltatásaként" meghatároznák a terepen dolgozó régészek különféle mintáit. A jelen vizsgálat tárgyát képező leletekhez hasonló anyagokkal képzett és főállású xylotómusnak kellene foglalkozni. Ilyen pedig ma nincs. Több kutató "csemegézik" az anyagból, mivel mással foglalkozik, és csak szívességből, vagy szakmai érdeklődésből végez el egy-két ilyen elemzést. Az "egy-két tetszetős mintát elemezgetünk" módszerrel nem lehet statisztikailag értékelhető eredményhez jutni. Ugyanakkor az ilyen elemzések nélkülözhetetlenek lennének a további környezettörténeti kutatások számára. Ha a magyar régészet számára valóban fontosak az ilyen jellegű kutatások, akkor ehhez felszerelés, pénz, munkaóra és szakember szükséges! Amíg erre a lépésre és érdemi intézményi változ(tat)ásra nem kerül sor, addig minden törekvésünk és próbálkozásunk legjobb esetben is barkácsolás marad... Ennek a létjogosultsága, vállalhatósága pedig erősen vitatható! 3. Súlyos gondot jelent, és a kinyerhető információk egy résznek elveszését eredményezik a feltárási hiányosságok. Az elemzésekkor nem lehet tudni, hogy a maradványok a kiásás, kiemelés, tárolás, szállítás során mennyire aprózódtak. így statisztikai elemzések elvégzésére a vizsgálatkor rendelkezésre álló mennyiségi adatok alkalmatlanok! Azaz nem lehet egyértelműen megmondani, hogy a zacskóban lévő 5 tölgyfadarab egy minta volt eredetileg és "csak" szétesett, vagy eleve 5 darab került elő a földből! Ennek ellenére a fafajok arányáról tájékoztató jellegű információt adnak. Az újonnan előkerülő leleteknél ezt meg lehetne előzni azzal, hogy minden faszéndarabot külön zacskóba csomagolnak el a feltáráskor, és a szokásos adatokon felül ráírják, hogy egy nagy darab, vagy egy kicsi került-e bele. Tudom, hogy ez lehetetlen kérés, hisz ennyi zacskót az egész ásatásra nem kap a feltáró régész, de e nélkül olyan információ-káoszt szülünk, amit nem lehet később kibogozni. Esetleg áthidaló megoldás lehet, hogy több darabot rakunk egy zacskóba, de ráírjuk, hogy 8 közepes méretű darab került bele eredetileg. A kérdés másik vetülete, hogy az egyes fafajok eltérő keménységűek, és így különböző mértékben darabolódnak, porlódnak a szállítás, tárolás során - ami tovább módosít(hat)ja az eredeti képet. 4. Komoly gondot jelentett, hogy a maradványok illetve töredékeik vizsgálatakor általában kis felületet, és egy metszési síkot (keresztmetszet) vizsgálhattunk. E miatt a fajmeghatározás időnként bizonytalan (pl. nyarak és fűzek szétválasztása) és a species meghatározására néhány fajt leszámítva nem is nyílt lehetőségünk. 5. Az alapgondok érdemi megoldásáig egy út marad a kutatás számára: gyűjteni és őrizgetni. A lehető legpontosabban dokumentált faszenes zacskóinkat föl kell vinnünk a padlásra és őrizni, mert pótolhatatlan forrást jelentenek. Ezen felül csak reménykedhetünk, hogy még a mi életünkben lesz valaki, aki érdemben hozzá tud nyúlni, mert el jön egy jobb kor... A vizsgálat eredményei Mindezek figyelembevételével az alábbi vizsgálati eredményt rögzíthettük a két menetben (2000. decembere, és 2001. áprilisa) elvégzett elemzések során 1 :
