K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1997/5. (Veszprém, 1997)
HEBERT, BERNHARD: Leibenfeld bei Deutschlandsberg. Forschungsgeschichtliche Einführung - Deutschlandsberg-Leibenfeld. Kutatástörténeti bevezető
13. Zur Zeit Dworschaks waren die wahrscheinlich gravierenden Eingriffe im Norden durch die Lehmgrube (vgl. Abb. 1) und im Süden durch den Bahndamm bereits geschehen, an der Schwanbergerstraße („Bezirksstraße" im Bericht Dworschaks) existierte allerdings nur ein kleines Haus auf Parz. 424/2. Inzwischen sind im Nordostbereich des Gräberfeldes fünf Parzellen mit Bauwerken (424/3, 424/4, 424/5, 423/3, 423/4) aus dem urspünglichen Waldgebiet abgetrennt. Auch noch in den späten 70er Jahren des 20. Jahrhunderts fanden neben der Erweiterung des durch das Gräberfeld führenden Weges („Gehsteig" im Bericht Dworschaks, jetzt Alfred Coßmann-Weg; vgl. den Grabungsbericht D. Kramer hier Anm. 1) auch Planierungen (u. a. auf Parz. 423/4) statt. Die ursprüngliche Gesamtzahl der Hügel läßt sich ebensowenig feststellen wie die Ausdehnung des Gräberfeldes nach Norden und Nordosten, wo - heute jenseits der Schwanbergerstraße - in einiger Entfernung noch ein größerer Einzelhügel existiert. DEUTSCHLANDSBERG-LEIBENFELD. KUTATÁSTÖRTÉNETI BEVEZETŐ A tudományos igényű régészeti feltárások Stájerországban János főherceggel és az általa alapított Joanneummal (1811) kezdődtek. Eleinte az eredményekkel kecsegtető halomsírokat kutatták, az első, „úttörő" szakaszt mégis homály borítja. Voltak ásatások, hiányoznak azonban jelentéseik és a tapasztaltak értelmezése. A második szakaszban az „elkötelezett laikusok"-kal változott a helyzet: az 1880 körüli két évtized mérnökei, ügyvédei, orvosai új erővel láttak neki a topográfiai felméréseknek, a halmok feltérképezéséhez. Gyakran pontos jelentések is születtek. Ennek a tevékenységnek az eredményeit használták fel azután minden későbbi összefoglaló műben (pl. O. Urban). A munkának a szorgalmazója ezúttal azonban nem Stájerország, hanem a bécsi Anthropologische Gesellschaft és az újonnan alapított Naturhistorisches Museum, amelynek múzeumőre, dr. Szombathy volt, aki egyben számos beszámoló szerzője is volt. Ny-Stájerországban a régészeti kutatások élén W. Radimsky bányamérnök állt. 3 Deutschlandsbergben 1884-ben kezdte meg dr. J. Dworschak közjegyző a halmok vizsgálatát, feltérképezését, ill. ásatását. 5 Munkája a modern kutatás számára sokáig ismeretlen maradt. A Naturhistorisches Museumban végzett kutatómunka 6 eredményeként azután fény derült Dworschak Leibefeldben végzett tevékenységére is. Dworschak 7 halmot tárt fel a temetőből, amelyek helyét, számunkra is nagy valószínűséggel azonosíthatóan, pontosan felvázolta. (1. ábra, 2. ábra - az 1996-os felmérésen a halmokat római számok jelölik). Egyes halmokat lelet nélkülieknek írt le. A „lelet-nélküliség" a korabeli ásatási technikára is visszavezethető. Datálásai óvatosak, de jók. 9 A VII. halom (ma Nr. 44.) leletegyüttesét pl. a Kr. u. 50 körüli évekre keltezte és egyik levelében 10 néhány edény, fibula ceruzarajzával is találkozhatunk. Dworschak, beszámolóiból megismert, alapos munkája a régészeti kutatás számára több, mint 100 éven át ismeretlen maradt, a Leibenfeld-i temetőben a bolygatások és rablóásatások után csaknem 100 év óta először kezdődtek meg újra a feltárások. Az 1996-os veszprémi kiállítás alkalmával volt látható első alkalommal a temető térképe. A kiállítás és a konferencia újabb lökést adott a már régóta ismert és tulajdonképpen elfeledett temető feldolgozásának megkezdéséhez. DR. BERNHARD HEBERT Bundesdenkmalamt Landeskonservatorat f. Steiermark Schubertstrasse 73. A-8010Graz
