K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1997/5. (Veszprém, 1997)
ERTEL, CHRISTINE: Der Tumulus von Baláca - ein Grabbau italischen Charakters - A balácai tumulus - itáliai jellegű sírépítmény
17. FITZ 1996. 18. ABEGG 1989. 19. THILL 1969. 20. URBAN 1984. 55. 151. B 46 und B 74. 21. WIGG 1990. 22. URBAN 1984. 151. Abb. 57.; URBAN 1990. 66. 23. URBAN 1984. 153-155. 24. z. B. Kemenesszentpéter: PALÁGYI-TORMA 1971.; MTA 4.; PALÁGYI 1988. 25. z. B. Rappoltenkirchen: URBAN 1984. 211-213. Abb. 107. 26. WIGG 1990.454. Abb. 1. 27. THILL 1969. Taf. 2. 28. NEUFFER 1932.; WILHELMI 1979. 323. Taf. 50. 2. 29. HESBERG 1992. 13-18. 30. HESBERG-ZANKER 1987. 10.; PURCELL 1987. 31-32.; HESBERG 1992. 5-6. 31. CÜPPERS-NEYSES 1971. Abb. 29. 32. HESBERG-ZANKER 1987. 10.; PURCELL 1987. 31-32. 33. FELLMANN 1957. 9-11. 34. ERTEL 1994. 32-33. Abb. 9-11. 35. siehe auch: FITZ 1996. 226-228. A BALÁCAI TUMULUS - ITÁLIAI JELLEGŰ SÍRÉPÍTMÉNY A Veszprémben 1996 szeptemberében rendezett 4. nemzetközi, halomsírokkal foglalkozó konferencián tartott előadásom összefoglalta a balácai halomsír oltár- és építészeti töredékeivel kapcsolatos kutatómunkám eredményeit. Ennek publikációját a konferencia résztvevői kézhez kapták, ezért nem tartom szükségesnek, hogy az abban közölteket megismételjem. 1 Most azonban, miután minden kő a maga helyére került, talán nem felesleges még egyszer felvázolni, illetve körülhatárolni a temetkezés építészeti „felépítményét" és ennek jelentőségét. A konferencia legtöbb résztvevője az előadott rekonstrukciós javaslatot és az abból adódó következtetést, hogy az építmény itáliai jellegű temetkezési típust képvisel, jónak találta. Építészeti megoldásának egyedüliségét és párhuzam nélküliségét az északi tartományok temetkezései között könnyebben akceptálták, mint azt a szerző gondolta. Ugyanazok a kritériumok zárják ki végérvényesen a balácai tumulust a halomsíros körből, mint amelyek egyben azt építészeti remekművé is teszik. 1. Méretek Egy építmény nagysága, mint tisztán mennyiségi jellemző, önmagában nem tekinthető mércének a típust és a minőséget illetően, de alkalmas arra, hogy az objektum pozícióját, funkcióját és kialakítását meghatározzuk. Az itáliai temetkezések gyakran tapasztalható és valószínűleg ideálisnak vélt átmérője 2 100 láb vagy 29,50 m. A császárés királysíroktól eltekintve, kevés sír volt ennél nagyobb; 3 legtöbbjük azonban lényegesen kisebb volt. A halomsírok igen gyakran elérték a 20 m feletti átmérőt (Siesbach 4 : 21 m, 1. ábra 4., Inota, 2. halom 5 : kb. 30 m, 1. ábra 5.), de nem volt ritka az sem, hogy az átmérő felülmúlta a 40 m-t, mint pl. Glimes és Hottomont 6 esetében (d 46 m), vagy a Trier melletti Franzensknüppchenben 7 (d 51,15 m), a Nenning melletti Mahlknopfban 8 (d 42 m), valamint Essexben, az Ashdon melletti Bartlow Hills legnagyobb halma esetében 9 (d 44 m). Habár az építmény dimenziói, természetesen minden esetben bizonyos jelentőséggel bírnak, az építészeti ráfordítások, nem utolsósorban a jelentős költségek határt szabnak a túlzott méretezésnek. Míg a földdel fedett halmoknál a méretekkel fejezik ki jelentőségüket, addig az építészetben ehhez más lehetőségek is rendelkezésre állnak. Ez figyelhető meg a balácai halomsírnál is. 39 m átmérőjű tamburfalával 11 (1. ábra 3.) kétszer olyan nagy, mint Augusta Raurica rekonstruált sírépítménye 12 (d 14,80 m; 1. ábra 2.) és lényegesen nagyobb, mint a siesbachi halomsír 13 (d 21 m; 1. ábra 4), az inotai 2. halom (1. ábra 5) 14 és a rappoltenkircheni 1 ' dromoszos sír (leghosszabb tengelye 17 m; 1. ábra 6.), sőt háromszor olyan nagy, mint a Faleriusok körsírja (Rundgrabja) 16 (d 10,30 m; 1. ábra L). A balácai családi temetkezés céljaira lényegesen kisebb objektum is elegendő lett volna. A síremlék monumentalitásában és differenciáltságában a család érvényesülési vágya is megtestesült, de nagyságát helye is meghatározta. Arra törekedtek, hogy a villából jól látható legyen, hiszen a főépülettől északra 765 m távolságban emelték, s azért nem közelebb, hogy ne kelljen lemondani a kilátásról és hogy ne kelljen megbontani a táj egységét.
