K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje

töredékeit ismerjük. (KEKat. 445., 452., 490-492.) A bögrék és a poharak is erősen töredékes állapotban maradtak ránk. A szürke, vagy fekete bögrék pereme kihajló, megvastagodó, vagy inkább rézsútosan felfelé álló. (KEKat. 446-447., 40. ábra 1., 4.) A kevésbé hangsúlyozott, kigömbölyödő, gömbölyded hasú vékonyfalú bögrén megjelenik a homokbeszórás, amely az edényke alsó harmadában sűrűbbé válik. (KEKat. 494., 40. ábra 13.) A bögre(?) töredékeken fellép a fémes bevonat (KEKat. 500.), amely Balácán elsősorban a szürke, barna, vörös-barna Faltenbecherek (benyomott oldalú poharak) sajátja (KEKat. 495., 496., 497., 498., 499., 40. ábra 8., 2., 12., 10.). A KEKat. 495., 497. és 498-as töredékein ez a felületkezelési technika a kis poharaknál is megfigyelt homokbeszórással párosul. A pince felszereléséhez tartozó Faltenbechereknek egy erősebb vállú (KEKat. 448., 40. ábra 6.) és egy nyúlánkabb, kevésbé hangsúlyozottabb vállú, viszont határozottabban osztott peremű változata ismert. (KEKat. 495., 40. ábra 8.) Egy lekerekített peremű (KEKat. 496., 40. ábra 2.) és egy vékonyfalú változatát is (KEKat. 497., 40. ábra 10.) megemlíthetjük. A fémes bevonatú és homokbeszórásos poharak, Faltenbecherek ugyancsak nem ritkák a II. sz-i pannóniai anyagban.

95 Pannoniában is, és tőlünk Ny-ra is az I. sz. végén lépnek fel, leggyakoribbak a II. sz-ban. A sötétbarna fémes bevonatú táci példányokkal kapcsolatban a III. sz. eleji keltezést is lehetségesnek tartják.

96 A Carnuntumban nyilvánvalóan kedvelt, néha fémes bevonatú Faltenbecherek Traianustól kezdve az egész II. sz-ra keltezhető típusai között megtaláljuk a balácaiak párhuzamait. A hordóalakú edényekhez, vagy a hordóalakú edények cilindrikus, sűrű hornyokkal tagolt nyakaihoz hasonló vékonyfalú, barna fémes bevonatú edénykénket (KEKat. 493., 40. ábra 9.) is el tudjuk helyezni a II. sz-ban.

98 Emonából ez a nyakkiképzés Vespasianus, Domitianus és Traianus érmekkel jelenik meg. A szombathelyi hordó alakú ún. raetiai edényt Szőnyi E. az eredeti példányoknál későbbi, esetleg a II. sz. 2. felével induló műhely készítményének tartja.

100 A középen befűzött sárgás-barna, aljélen és felette csíkban besimított edénykénél (fűszertartónál? - KEKat. 501., 40. ábra 11.) szűkebb nyakú variánsot Schörgendorfer az I. sz-i ,,kenőcsös palackocskák" között sorolja fel.

101 A megközelítőleg háromszög keresztmetszetű szürke, sötétszürke, vörös-barna, sárgás-barna, szemcsés anyaga miatt érdes felületű fedők - fazekakhoz, mély tálakhoz, háromlábú tálakhoz tartoztak. A pince padozatán talált példányok (41. ábra 1., 3-5., 8., 13., 20-21., 42. ábra 1-3., 7., 10., 13-22.) változatos fogógombokkal rendelkeznek. Megformálásukban az esetlegességnek lehetett leginkább szerepe. A fedőszélek a leggyakrabban lekerekített háromszög keresztmetszetűek, de ettől eltérő megodások is adódnak. A pincét borító omladékból (pl. 41. ábra 2., 6., 7., 9-12., 17., 42. ábra 6., 11., 23., 24-29., 32.) a betöltésből (pl: 42. ábra 4-5., 12., 30-31.) és a felszíni bolygatott rétegből (42. ábra 33.) gyűjtött fedőtöredékek sem igen sorolhatók más típusokba. A sárgás-barna színű, felfelé álló, elkeskenyedő szélű kis fedő, középen alig kiemelkedő fogóval, egyetlen példánnyal van képviselve ebben az anyagban. (41. ábra 19.) A mély tálak közül a 43. ábra 2., 4-6., 9-10-es számú edények és edénytöredékek a feltáráskor a pince padozatán, ill. annak közelében feküdtek. A Bonis E. XXII/13-as formájánál kevésbé megtört hasú példányok vízszintes, vagy szélesen lehajló pereműek. Grünewald meghatározása szerint a klasszikus csoportba sorolható jó, világos profilozású edények a II. sz. első felében szokásosak.

102 A halomsírokban, hamvasztásos sírokban is megtalálható, az I—II. sz. fordulójától a III. sz. első harmadáig keltezett, Pannoniában, Noricumban, de a Rajna-vidéken is széles körben használt edények virágkorát Bonis E. Traianus-Hadrianus uralkodásának éveire teszi.

103 A kevésbé klasszikusnak mondható lekerekítettebb, vaskosabb peremű tálak felső határául, a lelőhely összefüggések alapján, a 200 körüli időpontot Grünewald elfogadhatónak érzi.

104 Balácai példányainkat, beleértve az omladékból előkerült vízszintes peremű edényeket (43. ábra 1., 3., 14-15.) és Bonis E. XXIII/2-es típusának egy alacsonyabb