K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

hozzáépítik a kívül ötszegletű 9. helyiséget. Ugyanekkor all. helyiség É-i fala elé egy másik falat húznak. A K-i folyosó É-i fala ehhez igazodik. A kettős fal feltehetően a 9. helyiség erős fűtésével állhat kapcsolatban. Ali. teremből bejárat készül az új helyiségbe, a küszöb két fal szélességnyi vöröskő. A 9. helyiségben téglafalú hypocaustumot építenek, fűtését a K-i faltól induló és a 17. számú praefurniumba futó fűtőcsatornával oldották meg. Mivel a K-i folyosó megépülésével a külső bejárat belülre került, a K-i zárófalra pedig az új bejárat széles tégla küszöbbel, a bejárati előtér egy kicsi, terrazzopadlós helyiség (15. sz.) lesz. Az É-i, Ny-i és K-i front kiépítésével egyidejűleg a korábbi részeket is felújítják. Az összes meglévő padlót megújítják, az újakban is terrazzopadló készül, és a helyiségeket kifestik. A felújítással együttjáró törmeléket a K-i külső oldalon járószint kialakítására használják fel. A III. periódus építkezése a III. században történt, pontosabban keltezni csak az érmek meghatározása után tudjuk. IV. periódus: a III. századi nagy építkezést még két kisebb építkezés követi a IV. században. Először DK-en megépül a 14. helyiség, a K-i hosszú folyosó D-végéhez. A fűtést ide is bevezetik, a helyiség bejárata a folyosó felől, a helyiség ÉK-i sarka mellett lesz. Ez is terrazzopadlós, jól fűtött terem. Az utolsó építkezés során elbontják a 18. számú udvar Ny-i és É-i falát. Az É-i oldal teljes hosszában egy rosszul alapozott fal épül. A Ny-i szélen, az új fallal kialakított folyosó részhez egy kisméretű bejárati rész készül, valószínűleg azzal a céllal, hogy az épületnek egy közelebbi bejárata is legyen az I. épület felé. Az ÉK-i szélen, a 17. számú praefurnium bizonyos beszűkítésével, padlószint emeléssel kialakított 19. helyiség magábafoglalja a 9. helyiség fűtőcsatornáját, amely korábban kívül futott és nyilván csak féltető védte. Az É-i fal megépülésével az egész É-i teremsor védettebbé vált. A II. számú épület még a IV. század végén elpusztult. Az 1. helyiség égett, kormos padlóján 2 db égett, IV. századi érem került elő. Amennyiben ezeket meg lehet határozni, úgy a pusztulás pontos idejét is tisztázni lehet. Az épület egyes részeit még ezután is lakták ill. használták. Ali. helyiség É-i, falfestményes falához téglából és kőből kemencét raktak, a hamusgödréből előkerült kerámia későrómai. Az 1. helyiségben a leégett és a helyiség belsejébe, a padlóra zuhant tető maradványait nem távolították el. K-i felébe behányták a magasabban fekvő szomszédos szobák lehullott, festett vakolatát, Ny-i része lassan feltöltődött. Később, az Árpád-korban, ennek tetején tapasztott aljú ház állott. Az épület egyéb helyiségeiben a terrazzopadlon kormos foltokat figyeltünk meg. A padlón sárga agyagréteg volt, de mivel leletanyag ebből nem került elő, korát illetően bizonytalanok vagyunk. A 2. számú szoba terrazzopadlóját több cölöpgödör törte át, ami rómaikor utáni (népvándorláskor?) használatra utal. A K-i külső oldalon feltárt gödrök, a 7. helyiségben talált tűzhely és az egész terület felső rétegében megtalált Árpád-kori leletek az Árpád-kori település bizonyítékai. Az omladozó római falak bontását már ekkor megkezdték, a kőanyagot részben felhasználták, részben csak összegyűjtötték a 7. helyiség területén. RÖVIDÍTÉSEK KUZSINSZK Y 1920. KUZSINSZKY B.: A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1920. LACZKÓ 1912. LACZKÓ D.: Római telepnyomok és útirányok Veszprém megye déli felében. In Balácza. Veszprém, 1912. 5-30. MRT 2 ÉRI L-KELEMEN M-NÉMETH P.-TORMA I.: Veszprém Megye Régészeti Topográfiája. A veszprémi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 2. Bp. 1969. PALÁGYI 1984. K. PALÁGYI S.: A balácai kutatások története (1904-1976). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17/1984. 1985.27-51. RIU 2 BARKÓCZI, L.-MÓCSY A.: Die römischen Inschriften Ungarns. Bp. 1976.