Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

GAÁL Lajos: A sz[en]t-gotthárdi ütközet és a vasvári béke. Tanulmány

i6 megfojtották, ha elfogadjuk az emiitett adatot igaznak, hogy azok a hosszú hadjárat miatt izgatott hangulatban voltak és haza kivánkoztak, mégsem lehet elhinni, hogy egy török hadvezér seregének a legjavát igy áldozta volna fel. Ezek után pedig eredményképen kimondhatjuk, hogy a szent-gotthárdi, vagyis jobban mondva a nagyfalvai #ütközet nem volt »fényes győzelem«, de azért a keresztények vereségének sem vehető, mint azt a sokban tulcsapongó Nottebohm állítja. Körülbelül olyan jelentőségű kisebb fegyvertény volt, mint a császári hadsereg lévai diadala, ugyanebben a hadjáratban. De sem az egyik, sem a másik nem változtathatta meg az 1663/4. hadjáratot, mely Érsekújvár és Zerinvárnál a keresztényekre nézve szerencsétlenül ütött ki. Helyesen jegyzi meg azért Erdmansdörfer

1) a szent-gotthárdi ütközetről: »Bátorító kezdetnek kelletett volna lennie s a bevezetés a háború vége lett.« De ha okvetetlenül jelentősebb győzelemnek is veszszük, mely a török győzhetetlenség nimbusán jókora rést ütött, nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az nemcsak egyedül a császári hadsereg érdeme, hanem magyarok, francziák, németek közös hadi dicsősége, melyet azonban nem köszönhetünk csak Montecuccoli kiváló hadvezéri ügyességének, hanem egy puszta véletlennek : a Rába hirtelen kiáradásának. így a következmények: ,a vasvári békepontozatok is inkább érthetők. Az ütközet után a nagyvezér nem tett ujabb kísérletet az átkelésre, hanem néhány nap múlva elvonult. A megkezdett békealkudozások azalatt folytak s augusztus 10-én hirtelen véget értek a vasvári 20 éves fegyverszünettel. A békepontok elseje mindjárt Erdélyt szolgáltatta ki a töröknek, melyért az egész hadjárat folyt. A szultán jelöltje : Apafy lett Erdély fejedelme s csak ennek *) Idézett művében a 3y3. lapon.