Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

61 élhetett, vagy rosszul tudja, azért tudósítása hitelességgel nem birhat. Ezek azonban már sem a honfoglalás kezdete, sem befejezéséhez nem tartoznak, erre világot vetni nem képesek. Ennyit is csak azért mondtunk róla, hogy lássuk, miszerint annak történelme, kit iróink eddig legnagyobb részt követtek, történelmünk első korszakáról nem nyújt hiteles adatot. Szükségesnek tartom azonban, hogy most, még mielőtt a külföldi kutforrásokra térnénk át, hü képét adjam Magyarországnak azon időből, a mely közvetlenül megelőzte őseink bevándorlását, a melyre, mint az adatok hitelességének megítélésénél szükséges ismeretre, hivatkozni fogok. Történetíróink Magyaroszágot és Erdélyt közönségesen e névvel jelelik: Pannónia. Ha e névnek eredetét keressük, úgy találjuk, hogy e név a rómaiaktól ered és így csak azon országrészt illeti, a melyet e névvel a rómaiak jeleltek. Ezek pedig Pannoniának nevezték a Duna jobb partját; a Dunától keletre elterülő részt Erdély keleti határáig Dáciának nevezték. És egyedül ez az elnevezés helyes, az igazsággal megegyező, a miért is én ezt fogom követni. Ezek előre bocsátása után Magyarországot őseink bevándorlása előtt a következő népek lakták : a Dunán túl vagyis Pannoniában frank- német uralom állott fön ; az éjszaknyugati rész, a mostani Dunán inneni kerület Svatopluknak hódolt s Nagy-Morvaországnak kiegészítő részét tevé. Egy másik szláv ország a Dunán túli kerüfetben Mosaburg — Zalavár — körül volt, melynek lejedelme a frank birodalommal jó egyetértésben, Svatoplukkal ellenben örökös viszályban élt. Hazánknak tulajdonképen ez volt a lakott része. A Duna és Tisza között lézenghettek ugyan itt-ott egyes avar kóborlók, valamint Erdélyben visszamaradt gepidák és némi szláv törzsek, de általában mégis azt mondhatjuk, hogy a Tiszától a föld Erdély keleti határáig egészben