Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

5 ^*rint még csak föltennem sem szabad, hogy azok a vasat ismerhették volna ! Nem régiben egy hirneves tudós azt a meglepő fölfedezést tette, hogy a pyramisok és obeliskek népe gyémánt fúrók és vésők segélyével készitették évezredekre szóló gránit, syenit és porphirmüveiket. Meglehet, hogy ezek a balatonmellékki őstelepitvényesek is rendelkeztek ilyen gyémánteszközökkel, és nagyon szeretném, ha ezeket valahol megtalálhatnám. Teljesség okáért megemlítem még, hogy a széthányt tátikai sirhalom külső rétegéből egy nagy, szépen csiszolt és átfúrt Serpentin kőbalta és néhány széles levelii nagy vaslándsacsúcs került elő. Az időszámításunk előtti kor, az úgynevezett bronzkorszak nyomait szintén csak néhány helyütt sikerült eddig felfedeznem. E korba való az istvándi lelet, husz néhány egymásba akasztott bronzkarika ; a vörsi határban kiásott nagy bronzkard és a keszthelyi határ három egymástól távoleső pontján felmerült leletek. Ezek közül a legnevezetesebb a m. k. gazdasági tanintézet kertjében négy év előtt fölforgatás alkalmával talált urnatemető, valószinüleg egy hajdan sokkal nagyobb temető még fönmaradt része. Az urnák, alacsony, széles átfúrt csücskökkel ellátott öblönyök, földdel kevert hamunál és fehérré égett csontrészecskéknél egyebet u^yan nem tartalmaztak, de alakjuk és kiállíttatásuk határozottan az időszámításunk előtti korra vall. A másik lelet a büdöskuti major szomszédságában árokmetszés közben tünt elő : öblös cserépedény, megtöltve sérült tokos szekerczékkel és kisebb nagyobb bronzrögökkel. A harmadik lelet egy igen csinos bronztőr, melyet a dobogó melletti dombon ástak ki a parasztok murvavágás alkalmával. A találó parasztlegény megmutatta azt ugyan nekem, minthogy épen akkor magam is ásattam a Dobogón, a miről alább bővebben fogok szóllani, de a világ minden kincséért sem engedte volna át ezt a „rézpanganétot" a mint ő nevezte. Mint érte-