Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

4 ha-hulladék és más mindenféle elég. Vidékünkön mindebből vajmi kevés találkozik ; meglehet, hogy az erdőirtás és az irtások szőllővel való beültetése az őskor eme maradványait tudja az ég már mikor semmisítette meg; meglehet, hogy még sok lappang a föld alatt, miután eddigelé árva magamon kivül senkinek sem jutott eszébe e vidék régenmultjával még csak törődni is. így tehát vidékünk őskori lakosságáról is csak összefüggés néküli szórványos adatokat hozhatok fel. Legnagyobb tömegben, a mennyire legalább most a jelek után Ítélhetek, a Tátika körül üthette fel sátorait. Száznál több, közben óriási magasságú sirhalom néma és mégis hangosan beszélő tanúi egy nagyszerű őskori telepnek. Egy-egy ilyen halom épitése sok embert és több napot vett igénybe. Tudtommal csak egy kutattatott át eddig, hát a megkisérlett átmetszés nyomai több halmon mutatkozik, de ez a kincskeresés is már nagyon régen történhetett, mert eme mélyedéseken is százados tölgyfák állanak. A széthányt tátikai sirhalomban férficsontváz guggolt egy faragatlan terméskőlapokból összetákolt rekeszen, a rekeszben szabályos alakú nagy agyagcsésze és kisebb nagyobb cserépdarab talált helyet. Guggoló csontváz ! az éjszakeuropai ősrégi kőkamarákban és néhány amerikai indián törzsnél még ma is divatos általános régészeti vélemény szerint a legősibb temetkezési mód. Magyarázatát is olvastam valahol, hogy t. i. a halott a föld méhében a gyermeket az anyja méhében ábrázolja. Valeat, quantum valere potest, én legalább soha sem mernék ily mély philosophicus felfogást ősapáinkra ráfogni. Guggoló csontvázak voltak még sziklába vájt üregekben vidékünkön Egregyen és a szomszédos Csókakőn Sokat törtem rajta az eszemet, miféle eszközzel vághatták ezek az ősemberek eme sirkamarákat a kemény mészkősziklába, — az egregyibe még azonfelül egy nyolcz lépés hosszú folyosó is vezetett, — mikor a praechistoricus régészeti dogmák sze-