Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében

— 4 — Mert feltéve, hogy a szobrászat ép ugy tudná utánozni a különféle szöveteket, mint a festészet: Laokoonnak szükségképen felöltözve kellene lennie ? Ezen öltözék által mitsem vesztenénk ? Oly szép-e a ruh a, ara b s z o 1 gakezek emunkája, minta szerves test, mely az örök bölcseség müve? Egyenlő képességet igéuyel-e, egyenlő érdem-e, egyenlő tiszteletet hoz-e ezt vagy amazt utánozni ?" Még mélyebben hat a dolog lényegébe Lessing, midőn a tárgy költői előadását, annak plastikai kivételével párhuzamba állítja. „A költőnél," úgymond, „a ruha nem ruha, nem föd el semmit sem. Képzelőtehetségönk mindenen keresztül lát ... . De ha a szobrász Laokoonnak csak a homlokkötőjét hagyta volna meg, már akkor is a kifejezést nagyban csökkentette volna. A homlok részben elfödetett volna, pedig a homlok a kifejezés székhelye .... Itt tehát feláldozta a művész aszokásost a kifejezésnek. Különben is a szokásosa régieknél igen mellékes valami volt csak. Erezték, hogy a művészet legfőbb rendeltetése ennek tökéletes nélkülözésére vezet. Ezen legfőbb rendeltetés pedig a szépség. A szük- ^ ség találta fel a ruhát, s mi köze van a művészetnek a szükséghez ? Megengedem, hogy a ruházatban is van szükség ; de mi ez az emberi alak szépségéhez?" Annak megismerése tehát, hogy a szépség legfőbb rendeltetése a művészetnek, b

;rta a régi művészeket arra, hogy a szokásost, mint Lessing mondja, ezen szépség kifejezésének feláldozzák. Azonban a görög művészet annak megismerésére, hogy a természetes test egyedül állítja érzékileg szemeink elé a szellemet és életet, csak hosszú küzdelem és fáradság utján jutott. Nézzük csak először is az istenképeket, nem a legrégibb kor isíenképe't, hol egy kőducz, egy karó, egy oszlop jelentette az istenséget, hanem az istenek első, többnyire fából faragott képeit. Ezek fölöltöztetnek és pedig valódi ruhákba, ékszerek ag^attatnak rájuk, sőt saját ruhatáruk és különös szolgaszemélyzetök volt. mely az öltöztetést ^ kezelte. Némely culturképnél ezen szokás az egész görög és római korszakon keresztül érvényben maradt és némileg a pogányságból átszivárgóit még a kereszténységbe is. Midőn az előrehaladottabb művészet ós műkezelés ele-