Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879
LIPP Vilmos: A történelem előtti idő
— 23 — Ugyan kitől tanulhatta ezen vad germán hegyitörzs, mely úgyszólván hozzáférhetlen volt és a melyről Tacitus is csak hal.omásból referál, a bányászatot, a vas előállítását, hacsak hagyomány utján nem ? És ha a germán törzseknél a kő,- bronz- és vaseszközök egyidejű használatát a római korszakban történelmi kútfők és régészeti leletek nyomán el kell fogadnunk, ki fogná azt bebizonyíthatni, hogy az a legrégibb időkben is nem igy, hanem máskép volt ? De hát a bronzkor ? Igaz, erről még nem szóllottam. A triíurcatio hivei szerint ez képezi a kapcsoló tagot a kő- és vaskor között. Ha elfogultság nélkül veszszük szemügyre az őskor bronztárgyait, látni fogjuk, hogy még ezek sem alkalmasak a mindennapi, házi, mezei teendők elvégzésére. A bronzéi is hamar eltompul. S habár egyik másik bronzeszközön a köszörülés nyomai mutatkoznak is, egy kísérlet elég annak kiderítésére, hogy bronzszekerczével fát senki sem vághatott, annál kevésbbé követ. Különben a bronztárgyak alakjuknál fogva is nagyobbadán elárulják rendeltetésűket. Legnagyobb részük dísztárgyul szolgált, kisebb számban jönnek elő a fegyverek, legkisebb számban pedig a szoros értelemben vett házi eszközök, u. m kések, sarlók stb. En, egyéni meggyőződésem szerint, a bronzkardokat, tőröket, szekerczéket, csákányokat is díszfegyvereknek tartom, melyekkel csakis az előkelőbbek gazdagabbak birtak ; a kisebb eszközöket pedig inkább rituális vagy rendkívüli, miat közönséges házi használatra szántaknak nézem. Mert először is a réz vagy bronz mindig; kevesebb, ennélfogva mindig drágább is volt a vasnál. Ha tehát egy kizárólagos bronzkort veszünk fel, oly fényűzést erőszakolunk e barbarokra , mely még a legrégibb civilisált népeknél sem volt lehetséges Másodszor tökéletesen osztom azok nézetét, kik azt állítják, hogy az Europa éjszaki és északnyugoti részein lakozó barbarok réz vagy bronztárgyaikat cserekereskedés utján a déli, már civilisált államokból kapták. Kezdetben bizonyosan, hogy utóbb a bronznak, ha nem is előállítása, de legalább feldolgozása a barbarok között is meghonosodott, abban feltűnőt nem látok. Az ember mindig utánzott és fog is utánozni, és
