Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

LIPP Vilmos: A Borghesi Viador

eszményiessége. igaz. magasztos és nagyszerű volt; de az emberi lét mint ilyen, örömei és szenvedéseivel szintén jogot tarthat a művészet által való megörökítésre és bir annyi értékkel, mint a zavartalan, szenvedélyt nem ismerő nyugalomban az Olymp ormain lakozó istenek eszményképei. Nem tagadható azonban, hogy a művészet ezen ál­talános megváltozása magára a művészetre is sok hát­ránynyal járt. Mert ha az Sándor és utódai alatt a teje­delmek szolgájává lett, ugy kénytelenek vagyunk elismerni, hogy időhaladtával a pazar fényűzés, mérték nélküli hiú­ság és oktalan pénzelfecsérlés szolgájává alacsonyította le magát. Ez a túlságos általánossá válásnak rendes követ­kezménye. A művészet kezelése is megváltozott. A régi közvet­leniesség helyébe öntudatos utánzás és számító czélzatos­ság lépett. A természetiest a művészies váltja fel, szóval határozottan hatás utáni törekvés az, mely ezen korszak műveit, még a legjobbakat is, a mult idők nyu­galmas nagyságától és magasztos egyszerűségétől megkü­lönbözteti. A plasztikai művészetnek Sándor halála után főhelye volt a Pindártol is megénekelt Rhodus szigete. Az itteni műiskola élén állott Chares, Lysippus tanítványa, a Rho­dusi Oolossus mestere. Főleg itt képződött ki a művészet­ben a colossalis iránti hajlam, minta város és »tartomány gazdagságának kifejezése. De ezen irány mellett egy má­sik is virágzott, a szenvedélyes, egész a borzadályosságig menő felindultság képezése a plastikai művekben. Van még két e fajta művünk: a „Farnesi Bika" csoportja és a „Laocon." mindkettő rhodusi művészek alkotása. Azon­ban a végletegek érintik egymást. A colossalis és a drámai felindultság mellett e művésziskolában az ártatlan naiv irány is divatozott, melyhez például a „Fiu a Luddal" továbbá a capitolini muzeum hires .Szálka kihuzója" tartozik, oly plastikai művek, melyek nyilván szobadíszül szolgáltak, és a melyek később, a romai műkedvelők ko­rában, számtalan utánképzésnek adtak létet. A rhodusi műiskola virágzási kora mintegy ötven évvel Sándor ha­lála után kezdődött és Caesar meggyilkoltatása után vég­ződött, a mikor is Cassius köztársasági hadai az egész szigetet elpusztították. Rhodussal egyidejűleg a műélet Mysia fővárosában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom