Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár köréből
27 tehát az európai emberiség összes művelődési korszakai rányomták bélyegüket, benne hagyták müködésök félreismerhetlen emlékeit, s ez az, a miért Dozmatot univerzális leihelynek mondottuk. Túlszárnyalja azonban és, a mi a római korszakot illeti páratlan az egész országban a szombathelyi terület. A folyó évben felmerült tiszta római emlékekről máshelyütt fogunk szólani, most csak a barbár vagy barbarizáló tárgyakat veszszük kissé szemügyre. Már első egyleti titkárjelentésünkben constatáltuk, hogy egy római, az itt talált barbárlatinságu, de a keresztény monogrammal diszitett sírkövekről ítélve keresztény-római temető Szombathely Szent-Márton baloldali házsora alatt terül el, a mostani kovácsmühelynél átkanyarodik a jobb oldalra és a dömések temploma és háza, továbbá a mai temető alatt elhuzó(TiF ege sz__.a—vasúti töltésig* A temető délkeleti részében történő sirásások alkalmával/ fíoTegész, hol töredezett edények részint üres, részint a hulla- i égetés maradványaival jőnek folytonfolyvást napfényre. ) Ezen edények, többnyire urnák, egyfüles korsók, cseréppoharak, csészék mind a tisztán római, mind abarbárizáló alakúak együttesen fordulnak elő, világos jíleiil annak, hogy vagy a benszülött kelta-pannon lakosok, vagy az itt megtelepült nem római fajú, sokszor felszabadított rabszolgákból lett colonok, földmivel k a divatos római alak mellett saját nemzeti izlésü készítményeik használatát sem hanyagolták el. Ilyen kiválólag a csak nem régiben kiásott szürkés fekete, külsőleg mintegy mázas fényt és simaságot mutató agyagból készült vékony falazatú és épen azért nagyságához mérve rendkívüli könnyű fazék, melyhez hasonló mflvn czifrábbnál czifrább töredékeket a Város nyugotl végén fekvő praehistorikus, kő- és bronzkori leHleíy^ kösárszámra szolgáltatott. Ezen edény magassága 14 cm., talap átmérője 17 cm., a hasdomborodás átmérője, 20 cm, szájnyilásátmérője 12 cm. Hasdomborodásán körömmel benyomott zigzeg vonaldisz fut körül, szájnyílása alatt valamint talapzata fölött pontozott körök látszanak. Igen sajátságos tünemény az is, hogy épen a fönt emiitett őskori leihely közepén a romai korszakból is találtunk sírokat és ugyan négy téglából összeszerkesztett rekeszsirokat, melyekben egy-egy urna állott római mécsekkel üvegekkel és valóságos barbárizlésü, dudoios edényekkel. A város éjszaknyugoti határán, az úgynevezett oladi patak mellett ugyanazt tapasztaltuk. Itt kavicsgödör nyittatván, a humus alatti s mintegy 4 meternyi mélységben fekvő kavicsréteg fölött, lehet mondani egy vonalban, a munkások el "szőr egy kis római bronzsast, majd vasszekerczét és szigonyt, végül dudoros edény kíséretében egy 13 cm. magas szárnyas szekerczét és egy finom, félreismeretlen római művű bronzfogantyu töredéket szedtek ki. Hogyan vetődtek e heterogen tárgyak össze, vagy a viz mosta e •ezeket mind egy helyre, arra nem vagyunk képesek feleletet adni. Ily vegyes jellegű leihely a surány-patyi is. Hogy Surány és Paty közt római helység volt, az bizonyos. A surányi határ-
