Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár köréből
28 kiásott sir és sírkő. melyen tisztán csak e név SEMPR0NIV8 olvasható, továbbá a patyi templom falába illesztett sirkő domborműves része, mely egy lobogó ehlamisba öltözött lovagot, ábrázol, alatta a nyulat üldöző ebekkel, nemkülönben a patyi isrfi retes Cserépmező ezt fényesen igazolják, A surány-patyi erdn a barbár-római tárgyak gazdag leihelye. A százados tölgyfák alatt rejtőző sirok közül erdőirtás alkalmával több bontatott fel, melyek tartalma Pálffy-Daun Vilmos gróf nagylelkűsége folytán régiségtárunkba kerüli. Római tárgyakul tekinthetők itt a broncz karpereczek, egyikük igen szép lemezes és reczézett, továbbá egy b'onzgyürü, melyből a kő kiesett, a csontkarpereczek töredékei, üveg és borostyánkőgyöngyök és egy kis bronzérem, me]yn«-k előlapján CONSTANTIVS NOB C., hátlapján GLORIA EXERCITVS olvasható. Tehát az egész sirlelet a IV-ik századból való. Az elősorolt tárgyak között azonban két oly darab is volt, melyeket nem lehet barbár eredetüeknek nem mondani. Az első egv kerek idomú 13% cm. átmérőjű és 1 mm. vastagságú lemez finom aranyból, melyen ily 0 Q 0 helyzetben három < dudor emelkedik ki, a dudorok mellett mindkét oldalon két-két apró lyuk, hogy a lemezet valamihez erősíthessék. Ezen körlemez a többször emiitett praehistorikus kiállításon épen a dudorok miatt j valaságos barbár ékszernek ismertetett fel a történni emelőt ti régészet tekintélyeitől és magunkak is volt alkalmunk ezen dudorállitást sok praehistorikus edényen és ékszeren észlelhetni. — A 1 másik egy 7 cm. magas és 3 cm. átmérőjű gerezdes bronz-buzogány- ] gomb, melyet szintén barbárnak tartunk. A most következő két nagyobbszerü sirlelet történetéhez . előlegesen megjegyezzük, hogy a vasmegyei régészeti egylet fel- I adatának tekintette és tekinti is kutatásait nem egyedül Vasmegyére, hanem Felső-Pannoni a egész területére a mennyire lehet, kiterjeszteni E czélra közreműködnek Tolna. Baranya, j Somogy, Veszprém és Zalamegyében elszórva lakó egyleti tagtársaink, mindegyik a maga körében, miért is az egyletnek a I tétlenség vádját szemére lobbantatni, mint azt a mult évben egy I budapesti kritikus tette, csak annyi, mint a tényleges viszonyok nem ismerése vagy félreismerése. Hűhót egyletünk nem csinál, I nem is csinálhat, ezt nem engedi meg sem komoly, tudományos I törekvése sem anyagi ereje. Kormánysegélyt egyleti czélokraj eddig még nem kértünk ; a régiségtárt, melyben egész Felső-1 Pannónia ős és ókori culturmaradványait, a mennyire csak lehet, j központosítani akarjuk és ha a gondviselés ugy kedvez továbbra j is munkánknak, mint eddig, központosítani is fogjuk, — saját! emberségünkből teremtettük meg. E körülményt csakis és egyedül egyleti tagtársaink irántij figyelomb 1 érintettük meg. Átmegyünk most a simon tornyai sirlelet ismertetésére. E leletet Varró Pauün. szt. ferenezrendü házfőnök Simon-
