Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
LIPP Vilmos: Kisebb-nagyobb római feliratok
64 az őskori ember elhányt, vetett, elhasznált eszközei, fegyverei és háziszerei is legnagyobb számban. A római konyha tanulmányozásában a hulladékokra nem szorulunk. A pompeji leletek és falfestmények, és az egykorú irók leírásai oly világos képét nyújtják a római konyhának, mintha csak a magunkéban néznénk körül. Mindazáltal nem egészen érdektelen, ha, mint például itt is, a római étkezés nyomaira akadunk, és pedig egy bizonyos pontra nézve, melyet a római irók is többször említenek meg. T. i. a rómaiak nagyon szerették a csontvelőt. Erre nézve a legbiztosabb azon csontlerakodmány, mely városunk északnyugoti végében, az Uj-utcza Pórféle ház udvarában van, s melyből a ház birtokosa már sok métermázsára menő csontot ásott ki és adott el. Az itt vastag rétegekben fekvő állatcsontdarabok mind hoszszan ketté vannak hasítva, nyilván azért, hogy a velőt belőlök felhasználhassák. De még érdekesebbé teszi e csontbányát azon körülmény, hogy a csontok között elszórva apróbb római tárgyak kerülnek napfényre, u. m. varró-, fiiző- és hajtűk csontból, csészék, mécsek, érmek, nemkülönben fibulák és stílusok bronzból is. Ebből látszik, hogy az akkori szolgálók ép ugy nem vigyáztak mindig arra, hogy mit söpörnek ki, mint a maiak. Ezüst kávéskanalat jóformán csak azért nem találtak ezen konyhahulladék között, mert a rómaiak használatát még nem ismerték. Városunk ezen területén a római élettel lépten nyomon találkozunk. Itt van az Uj-utcza kertjeinek végében egy ma már sokszorosan átforgatott római temető; a városi szénaraktárok mögítt néhány száz lépésnyire állott pedig azon két római fazekaskemencze, melyekről már más helyütt értekeztünk. Az Uj-utcza, Egervárféle ház kertjében ásatott ki azon edény bél \ egző is, melyet most tüzetesebben fogunk bemutatni. Bélyeges mécsek, edénypereraek, edényalja kivált az u. n. terra sigillatából, nálunk nagyon is gyakoriak. Vannak azonfelül mécsmintáink is, melyek alsó részébe a mécsbélyeg megfordított helyeztetésben van vésve. A mécsbélyegek ívndes nagybetűs írást mutatnak. De már a terra sigillata töredékek, mégiukább az edényperemek bélyegei mind a betűk elhelyezésében mind azok alakítási módjában többféle rendetlenséget vagy épen a cursiv írásra való átmenetelt tanúsítanak. Bélyegzőnk bevésett felirata pedig épen a rendetlenség, az önkényes irmod netovábbja. A finom vörhenysárga terracottából készült bélyegző alakja egyszerű, egészben 4 cm. magas, a bélyeglup hossza 6'/., cm., szehssége IV2 A fölirat ily alakú betűkből ált: / vEM^IIgElj
