Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

LIPP Vilmos: Kisebb-nagyobb római feliratok

65 Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy e fölirat, ha valamely edényre lenyomatott, mindenesetre megfordítva állott, a mi különben az ily bélyegeknél épen nem tartozik a ritkaságok közé. Másodszor kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a betűk vésnökét valami ügyes embernek alig lehet mondani. Ezt maga a fazekasmester, vagy legény készíthette, ki többet foglalkozott agyaggyurással mint az irás nemes mesterségével. Annyiban érdekes, hogy szabad kézi munka, holott a mécsmintaaljakba a bélyeg már kész mintával nyomatott be. mint az egy CRESCES félén régiségtárunkban egészen tisztán látható, mert háromszorosan van egymás mellé benyomva. Mi ezen hieroglyphszerü feliratot igy olvassuk: VERSI IM El. Adjuk is okát miért. A harmadik betű egy fejtetőre állított R, nehézséget csak a negyedik és hetedik okozhat. Nézzük ez utóbbit. A látszólagos E betű fe'ső szára kikanyarul és ezáltal a eursivirásra átmenő M-mé qualifikálódik, melyet az ügyetlen vésnök vagy symmetria, vagy térkimélés tekintetebői keresztbe illitott. És ha már az R és M betüüél ily önkényesen járt el, ugy épen nem csodálható, hogy a negyedik betűt az S-et egészen lefektette. E jel : ^ ugyan a cursivirásban az R betű értékével bir, de ezen körülmény itt alig vehető tekintetbe, mert nem tehetjük fel, hogy, ha a bélyegző készítője egy rendszeres, habár fejtetőre állított R betűt már bevésett, melléje egy értelemzavaró másalakút tett volna, annál is inkább, miután az egész fölirat nagybetűkből áll. Azt hisszük, evvel helyreütöttük azon téves olvasásunkat, melyet ugyanezen bélyegzőről a „Vasmegyei régészetiegylet" 1878. évi jelentésének 67-ik lapján adtunk. Errare humánum, kivált régészeti dolgoknál, hol a folytonos tanu'mány mindig ujabb és ujabb meglepő felvi'ágositásokat ád és a régibb téves nézeteket és felfogást nem egyszer helyreigazítja. A másik ok azonban, hogy miért foglalkoztunk hosszadalmasabban e fölirattal, mint talán kellett volna, az: mert azt mintegy bevezetésül kívánjuk tekintetni azon régiségtárunkban létező fölíratok tárgyalásához, melyek téglákba szabad kézzel bevésve és nem kész bélyegzőmintákkal vannak benyomva. Ilyen styláris föliratú tégla vau három Kettejével igen hamar fogunk végezni, de a harmadik már bővebb tanulmányt igénye). Altalánosságban előre bocsátjuk, hogy e téglákba a betűk akkor vésettek, midőn azok még féllágy állapotban voltak és csak azután kerültek a kemenczébe. Az egyik téglán csak e két, 2 cm. magasságú betű van: vagyis V. M a téglagyáros nevének kezdőbetűi. Hogy kellene 5