Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
44 ben a határozott jellemű Septimius Severus, ki a zilált közigazgatásnak minden ágazatát reformálta, a városi közegeken segitend'i. a postai közlekedés fentartását ismét a fiscusra ruházta. 1) Különben is egész eljárása óvatosságot és erélyt tanusit, s talán nem hibázunk, ha feltesszük, hogy ő a posta kezelését azontúl is a városi elöljáróságra bizta a szállítási kötelezettséggel együtt, mely kötelezettségért ő azonban őket elegendő pénzösszeggel kártalanította. Közvetlen utódai, mint az önérdeknek , határtalan pazarlásnak, álnok kegyetlenség rabjai, nem igen tartották érdemesnek, az államnak komoly ügyeit figyelmükre érdemesíteni, minélfogva természetesen a közlekedési ügy is elhanyagoltatott. Csak Alexander Severusról mondja életirója Lampridius 2) e tárgyra nézve röviden annyit, hogy a postaügyön valamit lendített t. i. a tartományi elnökök részére, két öszvért, két lovat rendelt előfogatul kiadatni. Lampridius azt is mondja, hogy a császár részére a küldönc-zök, hírnökök íveredarii) által hozott levelek, sürgönyök, litterae laureatae vagy röviden laureatae-knek (borostyánkoszoruzott levelek,) neveztettek. Ha a hírnökök igen sürgős leveleket, vagy igen jó híreket szállítottak, fövegeiket gyakran czifra tollakkal ékesítették. Ezen időtől kezdve a harmadik század további folyamában, a folytonos lázadások, trónfelforgatások közepette, a postaügy nyomorult állapotra jutott, s ez Galerius és Constantinus koráig. Ezek uralkodása alatt hozott törvényekben egész sorozatát találjuk azon határozatoknak, rendeleteknek, melyek a postaügyre vonatkoznak. Ezen rendeletekbe behatóbban beletekintve, észrevesszük a bennök rejlő, felülről kezelt gyámkodást, a községek, városok folytonosan növekedő terheltetés miatti panaszait, s ezentúl a postai szervezetnek a roppant birodalom, legtávolabbi provincziáiban is életbelépését. De arról is értesítenek ezen törvények, hogy a postai intézmény előnyeiben mindinkább a társadalomnak e'őfcelő osztályai részesültek, mi által az uralkodó nyomást csak növelték. Ezen nyomás most már állandóvá s hovátovább elviselhetlenné vált. Ha a Constantin ideje óta életbe léptetett postai szervezetet megfigyeljük, a cursus publicusban nem annyira a szállítási eszközt, mind inkább azon már Augustus által eltakarva érvényesített törekvést látjuk, a postai intézvényt mint rendőri eszközt a provincziák szemmeltartására, a társadalom különböző nyughatatlan osztályainak féken tartására, más részről a magasrendüek különösen főbb katonatisztek, hivatalnokok és papságot mint a kormány hasznavehető támaszát ennek előnyeiben részesíteni, kitüntetni. Ily eljárás mellett nem csoda, ha a postai közlekedés előnyeiből kizárt alattvalók, a cursus publicust kezelő hivatalnokokban, s nem ritkán még az utasokban is kémeket véltek 1) Sparlian. Sept. Sev 14, post hoc, quum se vellet commendare hominibus, rehicularium manus a privatis (i. c curialibus) ad fiscum traduxit. (Szombathelyen kiáltották ki császárnak.) 2) Lampiid Alex Sev. 42, ita est praesidis proviniarum acceperuut mulos ninos, equos binos.
