Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
37 Mint különösséget felemlíthetjük itt, hogy az eleven életre való görögöknél alig találkozunk nyomával is a postai intézménynek. Daczára annak, hogy az anyaországot környező szigetekkel, az archipelagussal, az ázsiai tengerparttal folytonos kereskedelmi viszonyban voltak, még sem sajátították el azon intézményt, melynek tökéletesítésen a rómaiak — bár nem mindig a nép érdekében — annyit fáradoztak. E jelenségen azonban nem fogunk csodálkozni, ha Görögországnak geographiai és politikai viszonyait tekintetbe veszszük. Görögország önálló kis államokból, laza szövetséggel egymáshoz fűzve, alkotott mozaik volt, melynek mindegyik része önállólag fejlődött. Az egyes államok közötti folytonos villongások, a mozgékony nép szokásai, a különféle politikai szervezetek, a geográfiái fekvés, s a félsziget alkotása, mely mintegy elzárta az egyes területeket — a tenger közé szoritott félsziget keskenysége — a szárazföldi postai szervezet felállítását igen sok tekintetben szükségtelenné tette. Ily körülmények között a kis államokká decentralizált Görögország könnyen nélkülözhette ezen forgalmi összeköttetést, a mely a legheterogenebb alkatrészekből összeállított Perzsiának s a későbbi római császárságnak ép oly szükségletté vált, mint a modern államoknak. Perzsiában a futárok, Rómában a cursus publicus politikai viszonyok által parancsolt institutió volt„azon czélból az önhatalmú kormányt támogatni, s ezen hatalmat minden irányban biztosítani Ott a központosítás volt a kormány feladata, itten a deeentralizatió alatt minden tartomány önállólag kis térre szorítva gyakorolta könnyen biztositható hatalmát. .A második puni háború után találunk a rómaiaknál oly rendelkezéseket, melyeket a rendezett közlekedési ügy csirájának nevezhetjük. A tartományi hivatalnokok állása, a római tanácsnak idegen nemzetekkel való élénkebb érintkezése, a római követek gyakori utazása külországokba, okot adtak reá, ezek továbbítása és utazásaik alatt előfordulható igényeik kielégítése végett a kellő eszközökről kellett gondoskodni. Róma sokkal jobban hízelgett önmagának, hogysem az utazó követek és tartományi hivatalnokok követeléseit a szövetkezett népekre ne hárította volna. Ugy látszik azonban, hogy az ily követelések törvény által szabályozva valának, valamint a szövetségesek nem tartoztak a törvény által meghatározott szolgálmányon kívül más ilyféle terheket viselni. A postai rendszabályok első nyomait Liviusban 1) olvassuk, ki tudtunkra adja, hogy azon költségek, melyek a praetorok a szövetségeseknek okoztak, bizonyos szabályozás alá vétettek. Hogy pedig ezen költségek alatt az utazó praetorok tovább szállítása értendő, az Livius egy másik helyén nyiltan megérthető. 2) Eredetileg az utazó római hivatalnokoknak minden követelés meg 1) Liv. 32, 27 sumtus, quos in cullum praetovum soluti onvnt, circum cÍ8Í, aut sublati. 2) Liv. 42. legati, qui repente irliquo mitterentur
