Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

38 volt tiltva, minekutána az állam, a szövetségeseket megterhelni nem akarván, kiküldött hivatalnokait öszvérekkel, sátorokkal s egyéb utazási kellékekkel ellátta, s saját költségükön veendő beszállásokra utasította. Ezen tilalom daczára azonban Posthumius consul a maczedoni királyhoz követségbe jártában Praeniste város polgáraitól maga s kísérete számára szállást és előfogatokat követelt — mit ő előtte egy hivatalnok sem mert követelni a szövetségesektől — mely követelésnek a városi tanács, további zsarolás elhárítása végett, kényszerülve eleget is tett. Ezen önhatalmú eljárás által Posthumius utat nyitott a jövendő e nembeli megterheltetések és követeléseknek. Figyelmet érdemel még Liviusnak előbb idézett azon megjegyzése, mely szerint a szövetségesek a sürgős követségben járó követeknek csak előfogatot tartoztak kiállítani, de egyéb költekezést adni nem tartoztak a római polgároknak. Posthumius erőszakos eljárása tehát előképe azon lassankint kifejlődő intézménynek, mely folytonosan növekedő arányban a tartományok lakóit nagyon, néha az elkeseredésig sújtotta. Ezen eseményre vonatkozik II. Theodosius császárnak híres törvénykönyve, midőn az intézményt, mint régi időből származót emliti. Ezen adott alapra építették utóbb a római császárok azon állandó szervezetet, mely az egykorú írók feljegyzései, s a később alkotott törvények határozatai szerint az alattvalókat nagyon is terhelte a nélkül, hogy az ez által várható megfelelő előnyökben részesítette volna. Üe annál nagyobb előnyt szolgáltatott ezen intézmény az ügyet felhasználni tudó imperátoroknak. kik ez által hatalmukat biztosították és terveiket életbe léptették; nem különben a társadalom egyes osztályainak, p. o. az állami hivatalnokoknak s a hadsereg tisztviselőinek. Ezen postai szervezet túlélte a római nyugoti birodalom hanyatlását, a mennyiben a római birodalmat elfoglaló góthok és vandaloknál is használatban maradt egy ideig. Lássuk most részletesebben a római postaszervezet fejlődését a császárok idejében. Kezdete, miként láttuk, a Krisztus születése előtti második századba esik. A következő századok nyújtanak megbízható adatokat annak további kifejlődéséről, habár kimeritő tudósításokkal nem rendelkezhetünk is a viharos polgári háborúk korából. A római köztársaság már korábbi időben gondoskodott arról, hogy az elfoglalt tartományokat ne csak Rómával, hanem azokat egymással is minél szorosabb kapcsolatba hozza, azokból egy, idővel összeolvasztott nagy államot teremthessen, minélfogva számos kitünőleg készített műutat készíttetett, melyek nem csak a közlekedés, forgalom növelésére, hanem a katonaság tovaszállitására felhasználni lehetett. Az utakra való felvigyázat a censorokra bízatott. Az állam növekedésével, kiterjedésével arányosan a forgalom is mindinkább évről évre élénkebb lett, és az összeköttetés a világvárossal a kereskedelmet oda összpontosította. Ezen kedvező viszonyok idézték elő a levél- és málhaforgalom alapítását, mply forgalom