Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
36 ték. Ha azonban ezen intézménynek valódi értékét népeik érdekébfn nem érvényesítették is, mégis alapját vetették meg egy oly rendszeres intézménynek, különösen a rómaiak, mely a későbbi tökéletességre emelkedett. Ezen tökéletesített intézmény a postai intézmény, melyet a rómaiak „cursus publicus"-nak neveztek. Ezen intézmény az ókorban szoros kapcsolatban állott a központok alakításával, a mennyiben ezekből indultak ki az országminden részeibe a szétágozó vonalok. A legelső postai szervezkedést az okornak azon államaiban találjuk rendszeresítve, a melynek népessége szerencsés győzelmek után a legkülönbözőbb népek tömörüléséből akkuit. Ily államok voltak a perzsiai és római birodalom. Mindegyikben a centralizatió emelkedett érvényre, mely szükségessé tette az állam hatalmát a legtávolabbi provincziákkal, különféle eszközök által valami módon éieztetni, ezen eszközök egyike a postai szervezet volt. Perzsia történelmében találjuk először felemlítve a postai szervezetet, bár igen is kezdetleges alakban. A birodalom roppant kiterjedése, a meghódított nemzetek fellázadásától való folytonos félelem, a tartományi satrapák megbizhatlansága, az udvaronczok cselszövényei elegendő okot szolgáltattak már Cyrusnak azon elhatározására, hogy fontos hirek közlése végett állami levélhordókat, illetőleg lovas postásokat 1) alkalmazzon. Ezek meghatározott állomásokon, egymást felváltva, bámulandó gyorsasággal vágtattak Ázsia sikjain.hegyes vidékein keresztül, hogy a Susában és Babylonban tartózkodó nagyhatalmú királyoknak hirül vihessék s viszont ezek rendeleteit, parancsait a tartományi hatóságokkal közölhessék, illetőleg átadhassák. Voltak a lovas futárokon kívül gyalogpostások — levélhordók, kik a kevesbbé sürgős hirek terjesztésére alkalmaztattak. Mindkét nembeli futároknak meg volt engedve, utazásukban netán előforduló szükséglet szerint, a hatóságok valamint egyes honpolgárok segélyezését igénybe venni. Hogy ezen futári — postai — intézményt az utóbbi királyok is fentartottak, tudjuk I. Dárius ós I. Antaxerxes királyok alatt történtek leírásából. Ugy látszik azonban, a mennyire a történelmi adatok nyomán gyanítani lehetséges, hogy e primitiv szervezetű intézmény több századokon át is csak olyan maradt a minő felállítása zsenge korában volt. Nagy Sándor Maczedonia királya szintén használatba vette ezen postai intézkedést, mely még akkor is fennállott, midőn Justinián görög császár 562-ben Kr. u. a Sassanida házbeli perzsa uralkodókkal szerződésre lépett. 2) Az ilyen postai szervezetet azonban csak természetszerűnek lehet nevezni, mert különben nehéz volna kimagyarázni, hogy létezhetett Peruban és Mexicóban a spanyolok megérkeztekor ehez hasonló intézkedés. Tudjuk a történelemből, hogy a fehér emberek partraszállásának hírét állomásonkint felállított futárok tudatták a fővárosi lakossággal, illetőleg a kormánynyal. 1) Herodot, 98 1. 2) Memnder p 360.