Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

36 A romai postaügy tiAiiit Bubics Edétől. Ha az ókori müveit nemzetek után fenmaradt műemlékeket tigyelmünk tárgyaivá teszszük, leheteilen gondolataink folyamában végtére is ezen kérdést nem tenni: minő eszközöket használtak a rómaiak, hogy 700 év leforgása alatt a kis Rómát nagygyá, a világ hatalmas urává, az elfoglalt világrészt pedig a műveltség színhelyévé tehették ? Felelet: épen azon eszközöket használták a minőket a mai korban is alkalmaznak a hódítók, csakhogy megfordított sorozatban. A mai korban leverik az ellenfelet, uj adót és sarczot vetnek reá, s végtére forgalmi és közleködési eszközökről is gondoskodnak a kizsarolt lakosság részére. A római államférfiak meghódítván valamely országot, legelső feladatuknak tartottak azon tartományt mesterséges utak készítése által Rómával összeköttetésbe hozni, és ezáltal a műveltséget, ipart s kereskedelmet minél hamarább otthonossá tenni, s így a római uralmat — ha sok tekintetben nyomasztó volt is —végleg kívánatossá tenni. A közlekedési intézménynek egyik igen czélszerü ágazata vult a postai szervezet, melynek fejlődéséről itt röviden értekezünk, a belszervezetéről való szólást fentarljuk más alkalomra. Csaknem általános azon hiedelem, mintha a postai intézmény a tizenhatodik századnak szüleménye volna, holott az a rómaiak alatt kevés kivétellel épen oly modorban kezeltetett, mint akár melyik modern európai államban, amint azt értekezésünk második részében előadni fogjuk. Most csak történelmi részét adjuk. Mig valamely állam népessége a magasabb műveltség bizonyos fokát el nem érte, addig a forgalomnak szükségletét sem igen érzi. Csak a műveltség idézi elő azon szükségletet, mely annál gyorsabban fejlődik, minél hatalmasabbá válik azon nemzet, minél különfélébbek azon érdekek, melyek ezen hatalmi fejlődés által előidéztetnek. így volt ez minden időben, az ókorban a perzsáknál és rómaiknál, a középkorban Nagy Károly alatt és az ujabb korban is oly uralkodók alatt, kik a forgalmat az állam literének tartották. Élelmes uralkodók a népesség emelkedő műveltségét, a növekedő forgalmat fel is használták egy oly intézmény életbeléptetésére, mely által tartomanyaikban nemcsak a különböző népelemeket egymással szoros összeköttetésbe hozták, hanem egyúttal saját hatalmi állásukat is biztosabb alapra fektet- 3*