Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

78 Csakhogy mindezen töredékes ismeretek és sejtelmek még mindig nem fejtik meg azon kérdést, hogy egy-egy sirdombcsoportot miféle népnek kell tulajdonitanunk, s e kérdés jóformán függőben fog is maradni mindaddig, mig positiv, nagyobbszerü leletek arra világot nem deritenek. Lássuk most már bronzkori tárgyainkat. Leihelyeiket tekintve, ismét vissza kell térnünk azon már föntebb tett állításunkra, hogy területünk egymást követő lakossága vagy az elődeiktől mívelt helyeket keresték föl, vagy azokat, meglehet, karhatalommal foglalták el, mert a bronzkor maradványai több helyütt a neolithkor készítményei közt vagy mellett tünedeznek föl. Ilyen hely első sorban ismét a szép Ságh hegye, melynek tetején egy a középkorban ujolag használt és falakkal megerősített pogányvár nyomai észle hetők, valamint annak alján is az alsó-mesteri határban egy ily kereksánczu vár körrajza még tisztán látható. E hegy sziklahasadékaiban, mintha csak a menekülni kényszerült lakosság oda rejtett volna, többféle bronzeszköz és ékszertárgy találtatott, melyek közül legnevezetesebb a gyűjteményünkben létező nagy bronz vagy jobban mondva vörösréz csákány. Érdes fölülete, kivált az oldalokon, elárulja a kezdetleges, művészetnélküli öntvényt, de még azt is, hogy homokkal kevert agyagmintában kés/.ült. Szép ezenkívül azon buzogánygomb is, mely őslényi fogak társaságában csak legközelebb találtatott a hegy alján. A többi itt lelt bronztárgy, gyürük karpereczek, az országszerte ismeretes ilyfélékkel alakra nézve tökéletesen megegyeznek. A bronzkor a neolithkorral való második érintkezési helye Ilegyhát-llodász, hol több mint nyolczvan sírdomb áll egy csoportban, a szomszédos Saál községben pedig csiszolt kőeszközök találtatnak. Egy, a többitől mintegy előőrsként különálló sírdomb ezelőtt tíz évvel felbontatván, az annak központjában levő már emiitett zsiros, ragadós