Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

79 földtömeg között hét különböző alakú réznyilhegy szedetett ki. E nyílhegyeket néhány krajczárért az illető találóktól megszereztük és később a vasmegyei régiségtárba tettük le. A szombathelyi neolithkori leihelyen a kőeszközök között magunk leltünk egy szép fokos bronztüt, vajamint az egész szombathelyi területen szétszórva barbárjellegü bronztárgyak folyton kerülnek napszinre. A szombathelyi talaj, mely egyáltalán bővelkedik a legkülönnemübb régiségekben, még egyébb különlegességeket is nyújtott, melyeket, ha minden körülményt számba veszünk, legbiztosabban a bronzkor sajátjainak mondhatunk. A mennyire most még kinyomozni lehet, a bronzés vaskori Savaria. melyet a római légiók időszámitásunk kezdetén a bojok pusztaságaiban mint lakott helységet ejtettek birtokukba, a mai uj városrész térségét is foglalta el; e térséget is mondjuk, mert hogy mily nagy volt valóságban, az a későbbi római építkezések miatt absolute nem határozható már meg. Azonban a mai uj városrész térségének csak éjszaki szegletét szegi át a római város határvonala, a többin még az őskori culturréteg a mostani humus alatt tisztán fölismerhető a benne elszórt cserép-, bronz- és vastárgyakból. Itt volt, a tornacsarnok helyén, az ősi, kereksáncz által védett pogányvár is, félkörivben álló felét még magunk is láttuk, most azonban, a közben itt történt építkezések következtében már egészen elpusztult. Itt lelettek, többféle bronztárgy, például azon kacsa idomú fibula, vaskos kargyürü és egyebek között és mellett, említettük különlegességeink is. Ezek kétfélék, csontés kőfélék. A csontfélék simított agancscsucsok, ketteje egy szintén simított stilusalaku csonttíí tokjául szolgál, mely tű az egyikben benn is volt; a harmadik a vastag végén