Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében

71 Nemcsak mi epigonok, hanem már előttünk a rómaiak, azok előtt a barbárok, de még ezekelőtt is a kőkor embere már fölismerte a mai szombathelyi talajt mint olyan pontot, mely az egész vidéken a legkicsebb, legkellemesebb letelepedési alkalmul szolgál. 0 is ugy gondolkodott mint mi : „itt jó gunyhót építeni," és meg is tette. Sót tovább megyünk és azon véleményünket is merjük koczkáztatni, hogy e pont, hol már azelőtt a palaeolith nép is megfordult, a neolith korban a vándornép második nagy megállapodási helyét képezte megyénkben. Ezen, a neolithkorra nézve csak egyéni véleményünket azonban a rákövetkező történelem előtti korszakokra nézve, legalább a mi az állandó lakhelyet illeti, határozott állításra kell emelnünk, mint azt annak helyén bővebben fogjuk tárgyalni. A tulajdonképpeni neolith leihelyet itt a város nyugati végén kivül a H. K.-féle téglagyár telkén húzódik keresztül és a két meter vastagságú agyagrétegben maeandermenetü tölcséres bemetszést képez, mely hamuval s szénnel elegyített fekete földdel van kitöltve. A töltésföldben helylyel közzel durva, fekete agyagból készült cserépdarabfészkek feküdtek, keverve mindenféle állati csonthulladékkal. A csontokat, melyek helyben az ásással foglalkozóknak valóságos jövedelmi forrásuk, a munkások távollétünkben oladták s velők hihetőleg elég csontszerszámot is. A legnagyobb részben átfúrt csücskökkel ellátott cserépdarabokból a szebb diszitményüeket kiválogattuk; rajtok a következő alakzatok szemlélhetek : körömhegygyei benyomott karikák ; türészdísz párkányzatok vagy ujjal, vagy éles eszközzel benyomva hatféle változatban ; egymásmelleit álló lyukak, melyek azonban nem hatolnak át a cserépen ; csillagalaku vonaldísz az edény fenekén. Miután ezen, több százra menő cserépdarab nem szétszórtan, hanem mint említők, mintegy fészkeket képző