Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében
70 A bronz, illetőleg rézkorszak tárgyalásánál a Ságb hegyéhez még visszatérendünk. A többi, eddig megyénkben ismert neolithkori lel helyek eszközei kivétel nélkül serpentin, kigylakőből készültek. Megyénk éjszaknyugati végében, Borostyánkő (Bernstein) tájékán a kigyla nagy tömegben lép föl. Vájjon a neolithkor embere eszközeinek anyagát — ámbár valószinü — itt törte-e vagy másutt, azt határozottan még most állítani nem lehet, mert Borostyánkő körül van ugyan bronzkori sírhalom elég, de csiszolt kőeszközről ott még eddig mit sem halottunk. Jelenleg Borostyánkőn igen szép virágzásnak: örvendő serpentin-ipar fejlődött ki. Visszatérve lelhelyeinkhez, legelőször is a már emiitett Kis-Unyomnál kell megállapodnunk. E helység erdejében az országút jókarban tartása czéljából kavicsbánya nyittatott, mely alkalommal először fehér és barna tüzkőszilánkák vegyest durva, apró kavicscsal gyúrt cseréptöredékekkel hányattak ki mintegy félmeternyi mélységből a fölszinre. E körülményről csak akkor tétetett az egyleti központnál jelentés, midőn egy világoskékes serpentinvésőt találtak. A hely szinén tett kutatásaink, melyek még egy morzsolókövet, agyagkanalat vagy talán helyesebben olvasztó csészét és egy agyagfogantyut szolgáltattak, constatálták azt, hogy ott egy mérsékelt kiterjedésű kerek tanya létezett a p alaeo: lithjvo ri lel helv fölöt t, mit a tisztán egymástól megkülönböztethető hamuréteg, valamint a különböző jellegű cseréptöredékek is igazoltak. Innen csak egy kis órányi távolságban van a megye székhelye: Szombathely, a hajdani Colonia Claudia Savaria. Csak természetesnek fogja mindenki találni, ha azt állítjuk, hogy azon helyet, hol már évtizednél tovább ré gészeti kutatásokkal foglalkozunk, minden felmerülő mozzanatot figyelemmel kisérünk, igen jól ismerjük.
