Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum
2 6 hogy az is megesett néha, hogy ezek a nagy tömeg alatt összeroskadtak és Diocletián alatt egy ily szerencsétlenségnek 13,000 ember esett áldozatul. A legalsó padsorok a senatorok számára voltak fentartva, itt voltak a császárok páholyai is. A közép magasságot a lovagi osztály, a kakasülőt a köznép foglalta el. A circusjátékok közt egy sem kötötte le oly általánosan a közérdeket egész a szenvedélyig, mint a kocsi-verseny. S ez részint a görög szent játékok emlékén, részint, s pedig kiválóan a versenyzők személyisége iránti részvéten és azon pártokon alapult, melyeké a versenyző lovak s azok hajtói voltak. A legrégibb időkben egyes polgárok álltak ki lovaikkal és rabszolgáikkal a versenytérre és az itt nyert győzelmi koszorú oly megtiszteltetés volt, mely még az illető ravatalára — mint ma a rendjel — is tétetett. Utóbb azonban a szabad-polgárok a kocsihajtás és lófékezés művészetét egészen a rabszolgáknak s szabadosoknak engedték át, kik két vagy négyfogatú kocsikon és azon párt szineibe öltözve jelentek meg a versenytérre, melynek szolgálatában állottak és a mely pártok, már a közöttük folytonosan tett fogadások tekintetéből is azon voltak, hogy a legügyesebb hajtókat fogadják fel, és gazdagon dijjazzák. Ily versenypárt négy volt, úgymint a fehér, piros, zöld és kék. Szép jövedelme is volt az ilyen szerencsés versenykocsisnak. így Martial szerint egy bizonyos Scorpus nevü, ki a piros párthoz tartozott, egy óra alatt 15 zacskó aranyat keresett. Más helyütt pedig Martial azt mondja, hogy egy versenykocsis jövedelme fölér száz ügyvéd jövedelmével. Kísértsük meg röviden egy ily circusjáték vázolását. A várva várt ünnepnap megérkezvén, már jóval hajnal hasadta előtt megtellettek az utczák kíváncsi nézőkkel. Caligula császárt egykor éj közepén a circusba tolongó
