Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

27 nép lármája riasztotta fel álmából, amiért fölbószülvén, szétverte a közönséget s az ez alkalommal támadt tolongás közben mintegy husz lovag, ugyanannyi előkelő hölgy s számtalan egyén a köznépből vesztette el életét. Elagabal pedig ugyanily okból egy sereg kigvót hajigáltatott a nép közé, a minek következménye általános futás lón. Claudius s Nero alatt a senatorok s lovagok külön helyeket kaptak, de a szegény ember, hacsak nem rendelkezett két markos rabszolgával, kik ökleikkel törtek neki utat egy ülőhelyhez, sokszor künn szorult. A circusjátékok vallási ünnepélylyel vették kezdető ket. Hosszú processio húzódott le a Capitoliumról a díszített forumon, a toscanai városnegyeden, Velabrumon és marhavásáron keresztül , zenével és számos bálványképpel, és bevonulván a cirkus főkapuján, a versenypálya hosszában a czéloszlopokat kerülte meg. Vezette pedig ezen processiót azon tisztviselő, ki a játékot rendezte, s ha az történetesen praetor vagy consul volt, akkor az, mint egy diadalmaskodó hadvezér, aranynyal hímzett bő bíbortógában, ezalatt a pálmaággal kihimzett tunikában, kezében eleíántcsontjogarral magas kocsin állott, feje fölé pedig egy rabszolga az aranyból készített s drágakövekkel kirakott nagy cserfalevél-koszorut tartotta. A processiót fölkeléssel, tapsviharral és ujjongással fogadták, kiki azon istenség képét üdvözölte zajosan, melyet vednökének választott, így a katonák Marsot, a földniivelck Cerest, a szerelmesek pedig Venust, és ha ezen kocsikon hordott szobrok véletlenül inogtak, azt hitték, hogy elfogadják üdvözleteiket, és biczczentenek nekik s ekkor még nagyobb lett a lárma. Különben a közönség nagy része ezen sokszor látott s ünnepélyes lassúsággal mozgó processio alatt csak unatkozott s azt unalmas előszóval hasonlította össze. Az egész befutandó pályát, alacsony fal választotta ketté, melynek mindkét végét három kuposzlop díszité.