Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. III. Cyrcus és amphiteatrum

25 Es e jelenség az: hogy a legélőkelőbb családok szülöttjei, féríiak ugy mint n"k, sőt még császárok sem röstellettek a színházban, arénában és a versenytéren a tömeg szórakoztatására nyilvánosan fellépni. Nem lehet tagadni egyrészben, hogy e példátlan kihágásra a törvény, erkölcs és szokásszabta korlátokból többféle ok is működött közre ; úgymint névleg elszegé nyedés, a császároktól gyakorlott kényszer s több efféle, de ezen okok még nem fejtik meg eléggé e szomorú jelenséget ; sőt a császárok személyes részvéte e játékokban már eléggé bizonyítja, mily általános egész az örülésig menő szenvedély uralkodott a társadalom legmagasabb köreiben is a játékok iránt. Ha több császár nemcsak minden iparkodással azon volt, hogy a játékok művésze teiben a táncz, ének, zene és lófékezésben kiképezzék magokat, hogy képzettségöket kisebb nagyobb körök által bámultassák ; ha Nero hivatásszerű muzsikusként vándorolta be Görögországot, Commodus palotájából a gladiatori iskolába tette át lakását, Caracalla nyilvánosan kék libériában hajtotta a eircusban lovait: akkor nem lehet kétséges, hogy sok magasrangu egyén csakis a le nem küzdhető szenvedély következtében szánta magát a nyilvános föllépésre, ezen valóságos önmeggyalázásra. Ezeket általánosságban előrebocsátva , áttérhetünk az egyes játékok rövid ismertetésére s el is kezdjük mindjárt a circussal. A nagy circus, circus maximus, az Aventin és Palatin domb által képezett völgyben, Julius Caesar óta, ki azt tökéletesen kiépítette, egyike volt Róma legnagyszerűbb díszépületeinek. Föltéve azt, hogy t olvasóink e circus külalakját amúgy is ismerik, nagyságára nézve csak azt akarjuk megjegyezni, hogy bensejében a versenytérről amphitheatralis modorban emelkedő padsorok 385 ezer ülőhelyre voltak felosztva. Egyemeletnvi magasságig a padok márványból voltak, azonfelül pedig tából. ugy