Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

10 csak bóditó lehetett. A fiatal asszonyt kiki, még saját férje is, dominának czimezte, száz meg száz kéz állott szolgálatára készen. Azon kis világban, melyet egy nagy ház roppant birtokaival, rabszolga-seregével s tömérdek clienssével képezett, az ő akarata döntött boldogság s boldogtalanság sőt élet s halál fölött is. Mindenki hizelgett, mindenki kedvezett neki. A női dicsvágynak is elég tér jutott, hány nemes származású nő ült egy későbbi házasság következtében a császári trónon ! A férjezett nők erkölcseiről a császárság korában az irók egyhangú véleménye határozottan kedvezőtlenül nyilatkozik, és habár csak kötve is hiszünk ezen véleménynek, az abban foglalt vádak a tényleges alapot mégsem nélkülözik egészen. A hosszú és vérengző polgárháborúk legszomorúbb következménye volt minden köz- és magánerkölcs megingatása. Előmozdította az erkölcssülyeclést még azon vétkes könnyelműség is, melyet az önkéntes elválhatás idézett elő. Ha Seneca azt mondja, hogy az asszonyok éveiket nem a consulok, hanem férjeik után számlálják; ha Juvenal ugy nyilatkozik, hogy némely asszony már akkor választatja el magát urától, mikor a zöld galyak, melyekkel az uj házasok ajtaja bevonulásukkor díszítve volt, még el sem hervadtak s így öt év alatt felviszik nyolcz férjre; s ha Tertullian határozottan azt állítja, hogy a nők csak azért mennek férjhez, hogy ismét elválasztassák magokat, ugy mindez bizonnyára csak tréfás vagy keserű túlzás. Mindazonáltal az állapotok e tekintetben is elég szomorúak lehettek, hogy ily túlzásokra adhattak alkalmat. Sírfeliratokból bizonyos, hogy oly férjek, kiknek három nejök volt nem éppen ritkák, egy legközelebb feltalált sírkő pedig a hetedik feleséget emliti. Statilia Messalinának ötödik férje volt az ismeretes Nero császár. Boldog idők ! midőn valakinek az ötödik férje császár lehet, s pedig római császár, az egész akkoriban ismert világ uia '