Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

9 sem roszul nem szóltak, és a kiknek működésök határvonala házok küszöbe volt, melyen jó hirnevök koczkáztatása nélkül csak nagy ritkán léphettek át. Igaz, hogy a régibb Rómában a matrónák házias erkölcsei nagyra becsültettek, de azért azok a társadalmi és nyilvános élettől soha sem voltak kizárva. Ok megjelentek nyilvános helyeken, színházakat látogattak, részt vettek lakomákon. A családjog lazultával azonban annyira jutott a dolog, hogy császárság alatt a nő társadalmi állása éppenséggel semmiféle korlát által sem volt már megszorítva. A nók rangfokozata, czimei, előjogai és kitüntetései épp oly szigorúan voltak rendszabályozva, mint a férfiaké, s ámbár rendesen a nő rangfokozatát férjének állása határozta meg. kivételképpen mégis megtörtént, hogy a császárok oly egyes nőket is consuláris rangfokozattal tüntettek ki, kik nem voltak consuláris férjek feleségei. Midőn egy nő az első rangfokozatba lépett, az asszonyok testülete, a „conventus matronarum" gyűlést tartott. E hölgysenatusról már a Kr. előtti században is többszörösen tétetik említés, de eredeti szerkezetéről, s czéljárói azon időből nincs biztos tudomásunk. Annyi tény, hogy saját egyleti helyisége, curiája volt a Quirinálon. Elagabal császár e hölgysenatus hatásköréhez utalta a luxustárgyak és etiquette-kérdések eldöntését, például mily ruha illeti meg a különböző rangú nőket; melyik előzi meg a másikát; melyiknek kell a másiknak elébe menni, ha meg akarja csókolni; ki miféle kocsit s fogatot (ló, szamár, öszvér, vagy ökör) használhat; kinek legyen szabad magát s pedig ezüsttel vagy elefántcsonttal kivert hordszékben vitetni, kinek szabad aranyat vagy drágakövet lábbelijén viselni s több efféle badarságot. Mint már emlitók, a főrangú nő házassága által a szülői ház csendjéből és függő helyzetéből egyszerre a korlátlan szabadság karjaiba rohant. Ennek hatása a nőre 2