Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— 133 Ezen római falak alatt s mellett egy régibb település emlékeit magában rejtő földréteg, Szombathelyen úgynevezett „töltés", terül el, melyre e tájon, a talaj dombos volta szerint, egy, egész másfél meternyi mélységben a mái fölszin alatt mindenütt rá lehet akadni. Jellemzi pedig e réteget a sok durva, fekete agyagból való, laza,csaknem szétmázolható cserépdarab,agyagkarika és agyaggyöngy. Itt lelték a nem nagyszámú agancseszközöket, szarvlándzsahegyet, megfaragott szarvasagancsrészeket, egy átfúrt kőamuletet, néhány bronztárgyat, egy vascsákányt, mint a milyent a „Mürégészeti kalauz" a vaskorba tartozó tárgyak közt sorol fel, és. a mi idei leleteinket nevezetessé teszi, három íogadmányi ajándékot kezdetlegesen fehéres mészkőből kifaragva : egy hüvelykujjat, egy könyököt, és egy lábat. Oly tárgyak mindezek melyek határozottan elütnek minden romai készítménytől, és oly idegenszerű alkatúak, hogy önkénytelenül is egy a mivelődés igen alantas fokán álló népnek kell tulajdonitanunk. Szóval, minden a mellett szól, hogy a kő-, bronz- és vaskor gyermekei szintén felkeresték a föld azon kies zugát, melyet ma a mienknek mondunk, sőt könnyen meglehet, hogy a művelődés fokozatos fejlődését is ugyanitt élték át. Most csak az a kérdés támadhat, mily időbe kellene városunk eme őslakóit tenni ? Erre a tudomány eddigelé még csak megközelítőleg sem képes biztos feleletet adni. Megkísértjük azonban mégis, kiindulva az ismert tényekből, az adatokat röviden visszafelé construálni, s igy tán mégis némi odavető eredményre juthatunk. Tény az, hogy a romai hóditók a keresztény időszámítás kezdetén e vidéken, az úgynevezett bojok pusztaságain két lakott helységet, várost találtak, u m. Savariát és Scarabantiát, a melyeket Ők rögtön romai gyarmatvárosokká, colon iákká emeltek. Hogy a romaiak a Fertő tava és a Möns Cetius közti területet pusztaságnak nevezték, azt nézetem szerint nem lehet a szó szoros értelmében venni, nem a föntebb említett két város miatt, de meg azért sem, mert a Rába mentében, a mai Felső-Steierországban letelepült araviskok, egy ismeretes germán néptörzs, kiknek már a romai foglalás előtt is határozott államszerkezetük, és a romai consuli pénzeket utánzó saját ezüst pénzeik voltak, Ptolemaeus szerint, öszszeveeryülve az azaliok és bojok maradékaival még a történeti időben is keletnek egész a Fertő taváig, keletdélnek pedig egész a mai Székesfehérmegye közepéig habár talán csak elszórt, de mégis