Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 4 — aristokratikus álláspontjukhoz méltóknak nem tartották. csak a közvetlenül előttük lepergő fővárosi mozzanatokat érdemesítették néha-néha figyelmökre, s azokat is csak általánosságban tárgyalják. Igaz. hogy mi, a késő utókor szülöttjei, kik szeretünk mindennek a mélyére hatni, kívánatosabbnak tartanok, ha a római írók kevésbé általánosak, s inkább részletezők voltak volna. De, miután ezen most már nem lehet változtatni, bele kell nyugodnunk, és az adott anyaghoz s kimért térhez alkalmazkodnunk. Szükségesnek tartottuk ezt előre bocsátani amiak indokolására, miért fogunk a következőkben kizárólag csakis a fővárossal, Rómával foglalkozni. Róma köznépének túlnyomó részét a proletariátus képezte, azon szegény tömeg, melynek existentiája csak a „panem et circenses" körül forgott, s a melynek fogyatkozása a folytonos bevándorlások által mindig bőven ki lett egészítve. A nyilvános gabna-osztogatások, miket a császárok félig meddig kényszerűségből időről időre rendeztek, csak a köznép szabad férfirészén segítettek némileg, s így e nagy és drága világvárosban a szükség s nyomor bőven üthette fel sátorát. Az akkori irók szerint a szegényekre nézve épen nem volt érdem, ha az életet stoikus hidegvérüséggel megvetették. Hideg tűzhely, egy törött korsó, egy gyékénydarab. egy rakás szalma, egy poloska és egy üres ágy volt Martiái szerint egész butorzatuk, egy rövid toga éjjel és nappal egyedüli oltalmuk a hideg ellen, fekete kenyér s eczetes bor egész élelmök.

1) Ugyanazon költő, ki különben maga is szegény volt, julius elsején, midőn az általános lakváltoztatási határidő volt, azt kérdezi a csekély rongyaival bolyongó s az éhségtől sápadt családtól, miért keres lakást, hisz ott van a hid, hol ingyen is lakhatik. Tudnivaló, hogy a hidak s domboldalok a hajdani Rómában ép ugy mint a maiban a koldusok tanyái voltak, hol azok testi 1) Martial XI 56.