Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 3 — Elvégre is azon finom különbségek s változások, melyek tán két század folyamában kétségkívül fel is merülhettek, a hézagos és tökéletlen hagyomány következtében alig ismerhetők fel. Távoli időkben ép úgymint távoli tájékokon a szemlélődő előtt az alakok és körvonalak összefolynak, és a mi különvált, közelebb jő egymáshoz. Evvel különben csak azt akarjuk mondani, hogy az e korszakon belőli különbségek nem oly fontosak, hogy az akkori állapotok együvé foglalt rajzát kizárnák ; sőt hogy ezen korszak művelődése egészben véve, s mind a megelőzött, mind a következő idők művelődésével összehasonlítva, minden tekintetben egységes jelleggel bir. A római világ társadalma, ugy amint azt a még fenmaradt emlékekből ismerjük, három, egymástól lényegi különbségek által jelzett osztályra szakadt. Az elsőbe tartozott a császári udvar, a fő hivatalok személyzete és a senatus; a másodikba a lovagság, a harmadikba a köznép. Jelen vázlatunkban ez utóbbit, a köznépet akarjuk röviden ismertetni. Valamint minden centralisált államban, ugy a római világbirodalomban is a főváros, Kóma volt azon központ, hol az élet különböző árnyalatai legélesebben váltak el egymástól; ez volt azon mintakép, mely után a provinciák indultak, s a melyet lehetőleg utánoztak ; ez volt azon sziv, melynek lüktetését a legtávolibb határokon is érezték: ugy hogy azon képet, melyet bármi tekintetben a fővárosból veszinik, bízvást az összbirodalom e nembeli tükrének tarthatjuk, a melyben az egyes jelentéktelen különbözetek, a miket itt-ott a provincziai helyviszonyok előidéztek, a felismerhetetlenségig elmosódnak. — De hogy őszinték legyünk, kényszerülve is vagyunk a római élet festésében mindig és mindig a fővároséhoz visszafordulni, mert előbb is említett gyér forrásaink legnagyobb része csakis ezt tünteti fel. A római irók, kikből merítenünk kell, s a kik a provinciabeli aprólékos s különleges tüneményeket