Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

Fájdalom ! hogy ez nincs ugy. Minél nagyobb az épület, annál borzasztóbb, annál pusztítóbb annak összeroskadása is. A római világbirodalom sokkal nagyobb volt, hogysem bukásánál alkotásainak, emiékeinek legnagyobb részét maga alá ne temette, el ne pusztította volna. Töredékek, mozaikelemek maradtak ránk, miket nagy ügy gyei-bajjal lehet csak némileg is egész képpé összerakni, melv a mult nagyság egy-egy oldalát képes illustrálni; sokszor azonban még ez sem sikerül ugy, mint az a tudomány érdekében kivánatos volna. De hagyján. — Czélunk ugy sem lehet a római művelődéstörténetet rendszeres összefüggésben tárgyalni, e feladattal még azon tekintélyes iró sem birkózott meg,

1) kinek művét jelen dolgozatunknál használtuk. Egyes pontok megvilágítására ugyan elegendő adat áll rendelkezésünkre, de ez is oly szétszórt állapotban, hogy úgyszólván szemenkint kelle azokat összeszedni. Még azon ellenvetés is merülhetne fel, hogy néhány század tartama sokkal hosszabb, s ez időközben sokkal több változásnak, másulásnak kellett előfordulnia, hogysem annak művelődési mozzanatai egységbe összefoglalva, előtüntethetők lennének. Erre nézve csak azt feleljük, hogy az ókori művelődés állandósága nagyobb, fejlődése pedig lassúbb volt mint a mai, már csak azért is, mert az újkor átidomító felfedezései s találmányai úgyszólván egészen hiányoztak. Különben még ma is a déli tartományok, hol az emberi élet inkább a természethez van kötve mint északon, szokások, erkölcsök és intézmények dolgában sokkal állandósabbak, mint az északiak ; innen van az is, hogy a déli vidékeken, melyeket a modern művelődés legfeljebb csak felületesen érintett, de át nem hatott, oly meglepő sok maradt fenn az ókorból napjainkig. 1) Ludwig Friedläiider, Darstellungen aus der Sittengeschichte Roms. Leipzig, 1869.