Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: Hazai iparczikkek a vasm[egyei] régiségtárban

— 27 — |azai ipapczittik i Fl§!|l§itáiit r J Miután a vasmegyei régiségtár nem pusztán szoros értelemben vett antik tárgyakat gyűjt, hanem keretébe egyszersmind a magyar politikai és művelődéstörténet emlékeit is felveszi, a helyi érdeket mindig szemmel tartva, s az ide vonatkozókat külön kezelve; s mindennek kapcsában a magyar házi és műipar múltját nemcsak, de jelenét is folytonos éber figyelemben részesíti: nem fog meglepni senkit is ha azt mondjuk, hogy régiségtárunk kebelében, annak természetes folytatásaként, maholnap egy kis iparmúzeum fog keletkezni, s hogy a már most, az antik tárgyak gyűjtése mellett foganatba vett e nembeli tárgyak szerzése és gondos megőrzése kiváló figyelmünk egyik fő tárgyát képezi. Habár honi iparunk fejlődése a mult korszakok folytonos harczviharai miatt nem mutathat is fel oly világra szóló eredményeket mint a külföldé, mégis az, legalább a mi a multat illeti, sohasem volt a külföld gondolatnélküli majmolója. Iparunk hajdankori termékei annyi eredetiséget a felfogásban, annyi önálló ízlést a kivitelben árulnak el, hogy e tekintetben pirulásra semmi okunk. Talán elég az, ha régi ötvös-műveinkre utalunk, melyek a külföld hason gyártmányaival bátran állhatták ki a versenyt. S ha mégis vannak, kik ipar dolgában való hátramaradásunkat sokszor nem épen a legépületesebb szándékból fennen hangoztatják s untig ismétlik anélkül, hogy annak lendítéséhez a legcsekélyebbel is járulnának: azok iparunk múltját nem ismerik, s csakis a jelen után Ítélnek, mely, fájdalom, hogy be kell vallanunk, legnagyobb részt a külföldi termékek chablonszerü utánzása körében mozog.