Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: Hazai iparczikkek a vasm[egyei] régiségtárban

- 28 — Ezen mindenesetre elszomorító jelenségnek főképen két oka van. Első az ura'kodó korszellem, mely a szüntelen változó divatnak térdet-fejet hajtva mindent, mi külföldről jő, szebbnek, jobbnak és becsesebbnek tart, mint honi készítményeinket, s ez által kényszeríti iparosainkat arra, hogy önálló nemzeties Ízlésüket félretéve, kelendő czikkek gyártásával, tehát importált ipartermékek utánzásával keressék napi kenyerüket, mert elvégre is élni kell. A másik ok abban rejlik, hogy honi iparunk hajdani termékeire kevés vagy épen semmi gond sem fordíttatott, s ennek következtében azok legnagyobb része vagy elpusztult, vagy külföldi gyűjteményekbe vándorolt, hol nagyobb becsben tartatik, s sokkal inkább méltányoltatik, mint itthonn; a még meglevő is a szélrózsa minden irányában szétszórva létezik, űgy hogy az az összehasonlítás és tanulmányozásra, s így az izlés felelevenítésére és az eredeti jelleg tovább fejlesztésére teljesen alkalmatlan. Előbb felhozott azon állításunk beigazolására, hogy régibb iparczikkeink külföldi gyűjteményekbe vándorolnak, talán elégséges azon egy tény felemlítése, hogy még most is évenkint ügynökök járják be az országot, kik minden kapható régi műiparczikket összevásárolnak, és kivált a már a mult században megszűnt magyar kőedénygyárak készítményeire tartanak különös hajtóvadászatot, ugy hogy több a valószínűnél, hogy egyik-másik minta vagy alakítás, melyet most mint külföldit dicsérünk és veszünk, valami magyar eszmének talán kissé felczifrázott utánidomítása. Ha tehát honi iparunk pangásán segíteni akarunk, okvetlenül a baj okainak ellensúlyozásával kell kezdenünk. A divatot, igaz, megszüntetni nem lehet, nem is volna czélszerü, mert az csak a haladást és változatosságot gátolná. De lehet a divatot hazafias, nemzeties irányba terelni, ha az arra hivatott társadalmi tényezők ebben összeműködnek, mert ami 48-ban és 60-ban a politikai mozgalmaknak rohamosan, s mert rohamosan, épen azért nem