Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 26 — kedtek. A Saturnaliákon, a patrónus születése és nevenapján aprólékos ajándékokkal kedveskedtek a patronusnak, persze értékes viszont-ajándékok fejében, melyek gyakran el is maradtak. E tekintetben Martial is igy nyilatkozott: „Nyolcz izmos rabszolga mindenféle portékát hozott a házamhoz és az még- sem ér összesen 30 sestertiust; nem hozhatott volna inkább egy szolga öt font ezüstöt?"

1) Ha fentebbi vázlatunkban föltüntettük azon keresetmódokat, melyek után a fővárosi köznép legnagyobb részben megélt, korántsem akarjuk azt vindicálni magunknak, hogy a tárgyat avval tökéletesen ki is merítettük. Mi csak a kimagasodó pontokat jeleltük meg, és meg vagyunk arról győződve, hogy a római világbirodalom kisebb-nagyobb városaiban a köznép élete a fővároséhoz idomult, ugy hogy e különleges kép némileg általános érvénynyel bir. Záradékul visszatérve még egyszer Róma köznépéhez, megjegyezzük : hogy az, idő folytával, nemzetiségi tekintetben majdnem egészen elveszté eredeti jellegét. A világ minden részéből oda összehordott rabszolgatömeg, a folyton tartó szabadonbocsátások, a tömeges bevándorlások különösen keletről, a szabad polgárok mindinkább nagyobb mérvben való összeházasodása rabszolgákkal vagy idegenekkel a római köznépet már a második század végén egy leginkább görögül beszélő és számtalan népelemből álló chaoticus zagyvalékká tette. 1) Martial. XI. 18.