Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875
LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány
— 13 — irt. 1) Az iskola porától a római tanítók mentek voltak, mert vagy a lapos háztetőkön, vagy közvetlenül az utczára szolgáló félig vagy egészen nyitott csarnokokban tartották előadásaikat. A nyári szünnapok pedig, számba sem véve a tömérdek ünnepet, négy hóig tartottak, mert a rómaiak véleménye szerint nyáron át nem lehet egyebet követelni a gyermektől, mint azt, hogy egésséges maradjon. 2) A tanítók fizetése az akkori igényekhez mérten nem mondható épen valami nagyon fényesnek, habár a mainál tetemesen nagyobb volt is. A nyolczhavi tanfolyamért a gyermekek fejenkint öt aranyat (mintegy 6u frtot o. é.) fizettek, 3) és ezen dijat Juvenal nagyon csekélynek tartja. Azonban később Diocletián császár díjszabályzata szerint ennek a felét sem kapták már a tanítók. Visszatérve az augusztusi korra, megemlíthetjük még, hogy voltak egyes hírneves tanítók, kik keresetök után igen szép vagyonra tettek szert. A közhivatali pálya nem igen nyilt meg a tanító számára, legfeljebb egyik másik kitűnőbb tanférfiu a római és alexandriai nyilvános könyvtáraknál, vagy a császári irodában találhatott kivételesen s elvétve alkalmazást. A magasabb oktatást a szónoklat tanárai vezették, mert a folyékony műbeszéd nemcsak a műveltség, hanem minden nyilvános hivatal főkellékének tekintetett. P^pen azért a szónoklat tanárainak helyzete magasabb, állása tekintélyesebb volt a közönséges tanítókéinál; ők voltak az elsők, s sokáig az egyetlenek a tanítói osztályból, kiket az állam, még pedig illő módon díjazott. S innen magyarázható az is, hogy a lovag-osztályból is léptek egyesek eme pályára; mert nem ritkán esett meg, hogy a szónoklattanárok császári titkárok, vagy senátorokká lettek, sőt egyiknek közülök, Quintiliánnak, Domitian császár még a consuli jelvényeket is adományozta. 4) 1) Sueton ill. gr. 9. 2) Martiul X. G2, 12. 3) Jnv. VII. 243. 4) Gell. XIX. 9, 2.
