Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

s nagyra nem fogékonyak;

1) kik az olcsón vásárlott portékán ötven százalék nyereség mellett túladnak, nem törődve azzal, hogy az büdös bőr-e, avagy illatos kenőcs, mert nekik a nyereség illata mindig jó. A főranguak bármily piszkos keresetéről azonban ezen irodalom nem szól, mert azok ebben rabszolgáik vagy szabadosaik közvetítését használák fel, s igy látszólag a becstelen kereset gyanújától mentek maradtak, ellenben a kisiparosnak minden csekély nyereményét csalásnak bélyegzi. Az iparosok és kiskereskedők képviselték a conservativ elemet a nagy világvárosban ép ugy, mint mai nap is mindenütt. Keresetök, megélhetési módjuk a béke áldásától függött, s épen azért a boltokban a császárok arczképei, szobrocskái, mint a kiknek személyeiben a béke garantíáit látták, igen gyakoriak voltak, a mely képek a császárok születés- vagy névnapjain meg is koszoruztattak. Valamint a középkor czéhei bizonyos védszenteket, ugy a római iparos és művésztársulatok is különleges védistenségeket tiszteltek, s azok ünnepeit megülték. — Minerva templomának alapítási napja, márczius 19-ke volt az összes iparosok s művészek ünnepe, mely utóbb öt napi tartamra nyújtatott ki. Vesta napját, junius 9-ét a sütők s molnárok ünnepelték meg, a mikor is a szamarakat és malmokat megkoszorúzták, és zsinegre húzott kenyerekkel feldiszíték. A zenészek junius 13-án rendeztek évenkint álarczos bohóczmenetet a capitoliumi Jupiter tiszteletére. A szegények és pórok általános ünnepe martius 15-ére esett, Anna Perenna napjára, a mikor családostól a Tiber zöld partjaihoz kivonulván, ott rögtönzött sátorok alatt ettek, ittak, mulattak, s végre aztán a járókelők nagy mulatságára többnyire ittas állapotban tántorogtak este hazafelé.

2) A collegiumok, ipar- s egyéb társulatok még azon1) Cic. Catil. IV. 7. 17. 2) Ovid. 7. III. 523. s. k.