Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 10 — kivül közös temetkezési helyről is gondoskodtak; a szegényebbek azonban külön temetkezési egyletekbe állottak, s igy biztosítottak magodnak tisztességes nyughelyet, melyet rendesen az úgynevezett columbariákban, vagyis hosszú boltíves földalatti csarnokokban találtak, melyek lépcsőzetes osztályaiban egymás mellett fülkék vagyis inkább mélyedések voltak alkalmazva a hamvvedrek felvételére. Egy ily temetkezési egylet alapszabályai még fenmaradtak, a melyekből a következő érdekes részleteket közöljük. Előszóul ezen intelem szolgál: „Te, ki ezen egyletbe lépni akarsz,előbb olvasd el az alapszabályokat, s ugy lépj be, nehogy utóbb kifogásokat tégy, vagy örököseidnek pört hagyj hátra." Az újonnan felvettek belépti díjul 100 sest. fizettek, és egy amphora jó bort; a 15 sest. álló évi díj pedig 5asnvi havi részletekben fizettetett le. Ennek fejében az egylet minden elhunyt tagért 300 sest. temetkezési költséget utalványozott, mely összegből azonban 50 sest. a kiséret számára levonatott és a máglyánál kiosztatott. Öngyilkosokért az egylet mitsem fizetett. A választmány évenkint hat lakomát rendezett, melyeknél minden egyleti tagra egy amphora jó bor, egy kenyér s négy sardin jutott. Ki az ily lakomáknál czivódás miatt heiyét változtatta 4 sest., ki mással összeveszett 12 sest., s a ki az elnököt lakoma közben megsértette, 20 sest. bírságot fizetett.A szegény de szabadónszületett római nemcsak az ipart és kiskereskedést, hanem még egyéb, különben jövedelmező keresetmódokat hozzá nem méltó foglalkozásoknak tekintette, így megvetéssel beszélt azokról, akik meggazdagodtak az által, hogy vagy fördőházakat béreltek, vagy a temetkezéseket rendezték, bármi más közmunkára, pl. a cloakák tisztítására vállalkoztak, vagy mint árverezők hol drágaságokat, hol haszontalan limlomot adtak el.

2) Kivált az árverezők (Praecones) üzlete a legjövedelmezőbbek egyike 1) Colum. H. 15. 2) Juv. III. 30.