Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római köznép az első császárok alatt. Tanulmány

— 8 — a benne lakó iparüzőktől vette nevét, igy volt egy gabnakereskedók, szijvágók, sarukészítók, fakereskedők, üvegesek, kenőcsárulók és sarlókészítők utczája. A szent uton (via sacra) egymást érték a fényűzési iparosok bolthelyiségei, azonban még egyéb üzletek is voltak ott; feliratokból aranyművesek, ékszerészek, gyöngy és drágakőkereskedők, műöntők és ciseleurökön kivül még egy szent uti fuvolakészítő s irásmester boltja is ismeretes. Az első század vége felé azonban Borna legfényesebb boltjai azon csarnokokban íoglaltak helyet, melyek a Septa terét a Mars mezején övezték, egyedül ott voltak kaphatók szép rabszolgák, nagy asztalfölepek czitrusfából, elefántcsontművek, teknőczczel kirakott ebédlőkerevetek, régi bronzszobrok, kristály s murrha-edények, ódon művű ezüst billikomok , aranyba foglalt smaragdnyakékek, nagy fülfügg k gyöngyökből, de ezek mellett mindenféle olcsóbb áruk is.

1) Fennmaradt még néhány domborműtábla, melyek ezen boltoknak kirakat gyanánt vagy czimerül szolgáltak. Hogy többet ne említsünk, egyike közüíök öt, egy sorban álló sonkát mutat, mely bizonyosan valami hentesboltot jelzett. Másokon az üzlet jelvényein kivül egész kis jelenetek ábrázolvák, s pedig meglehetős szép kivitelben, mi tanúbizonyságot tesz arról, mennyivel általánosabb volt mint mai napság még a későbbi ókorban és a népesség alsóbb osztályainál is azon érzet, hogy a képzőművészetek által ne csak a jelent ékesítsék, hanem emiéköket méltóan még az utókornak is átadják Az iparosok existentiájába csak ezen emlékek s néhány felirat utján pillanthatunk be. A reánkszállott irodalom oly műveltségi körből vette eredetét, mely a szegény emberre s annak foglalkozására csak megvetéssel tekint le a magaslatból, mint olyan emberekre, kik napról napra zsámolyukon ülve keresik kenyeröket, s semmi nemesre, Í^Martial. IX. 59.