Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

— <56 tak, midőn a Kahlenberg, steier havasok, a Száva és Duna közti terület Alsó s Fölső-Pannónia név alatt a római Összbirodalomba olvadt, megyénk területének külalakja is gyökeres átváltozáson ment keresztül. Seneca igen találó mondása: „hol a római győz, ott lakik is" megyénkben a legterjedelmesebb alkalmaztatást nyerte. Római gyarmatosok lepték el az egész területet, mindenütt pompás városok, falvak, mezei lakok emelkedtek, a római közigazgatás egész szervezetével a római nyelv is mindenütt túlsúlyra vergődött, a meghódolt benlakók kivetkőztek eredeti alakjokból és a hóditóét vették fel. Ily megváltozott viszonyok között a rettegett fegyverek védelme alatt a római közművelődés mindig nagyobb s nagyobb tért foglalt a barbár benlakók között, kik, ha eleinte 5 -16-ig Kr. u. vérengző, de még vérengzőbben elfojtott fölkelések által iparkodtak is a római jármát lerázni nyakokról, végre mégis megadták magukat sorsukba s névleg is tényleg is rómaiakká lettek. A római korszak felderítése, habár a megoldandó kérdések egész tömkelegét foglalja is magában, mégis, mert legtöbb anyagot nyújt, az egyleti választmány leghálásabb feladata. Nem csoda tehát, hogy ehhez, mint legközelebb fekvőhöz, nyúlt legelőbb. Itt van mindenekelőtt a már a rómaiak előtt létezett, később római tartományi fővárossá lett Savariának romjait magában rejtő szombathelyi talaj. Bátor leendek t. közgyűlés, azon eredményt, melyre a régi Savaria helyrajzi viszonyainak megállapítása körül szert tettünk, néhány szóval felemlíteni. A mi az extravillanumot, a kültelket illeti, mellőzve most az Óladon, Színesén, Herényben, Söptén, Surány