Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

- 67 — vagy Náraiban létezett mezei lakok nyomait, mely terület kétségkívül az ager savariensishez, vagyis határhoz tartozott, csak a város közvetlen szomszédságában fekvő temetkezési helyekről akarok említést tenni. Ily temetkezési helyet eddig ötöt ismerünk. Az első s hihe- ' tőleg legrégibb a Neuhausermalomtól a Gyöngyös mentében Kámonig terjed, körülbelül a mai ott létező rétek szélességében. Ezen temető legnagyobb részt már ki van aknázva, ebből kerültek a legbecsesb római műemlékek a pesti nemzeti muzeumba s másfelé. A másik az úgynevezett vizközből egy négyszeget foglal el, melynek déli alapvonala az uj uteza házsora a vörös kereszttől egész az Egerváryféle házig bezárólag, s ettől egyenletes irányban északnak a városi faiskola magaslatáig terjed. A harmadik temetkezési c} hely a hosszuutczai kertek tövében húzódik az izraeliták imaházától egész az óvoda utczáig, s hol egy, hol két sorba helyezett téglasirokból áll. A negyedik a bagolyvárutczától balra eső Horváthféle téglagyár telkén van, s téglarekeszek közt többnyire kisebb nagyobb hamvedreket tartalmaz. Kiterjedése még nincs megállapítva. Az ötödik, a legújabb, vagyis a keresztény-római temető, a 3-ik és 4-ik századból, szt.-Márton község baloldali házsora alatt keletnek húzódik egész a kovácsműhelyig, ott az uton át keletnyugotnak fordul és a domonkosok temploma s háza alatti tért, valamint a mai temető nyugati, majdnem a vasúti töltésig nyúló oldalát foglalja el. De magának, Savaria városának topograficus viszonyait meghatározni annál nehezebb. Helyrepótolhatlan mulasztások akadályozzák lépten nyomon a kutató fáradságát. Azt nem is emiitjük, hogy a föld felszínén a középkor elején még bizonyosan kiálló ro-