Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1872

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

- 73 — három évszázad köz s magán életéről nevezetes adatokat tartalmazó czéhokiratokat foglal magában. Ide sorolandó némiképen a régi nyomtatványok, könyvek s rendeletek, valamint nevezetes egyéniségek kéziratgyiijteménye is. Egyleti tagjaink buzgó pártolásától függ leginkább, hogy gyűjtéseink ez utóbbi ágai minél dúsabb eredményt mutathassanak fel. Ha végig tekintünk régiségtárunk tárgyain, melyek száma ma már a háromezeret meghaladja s napról napra szaporodik; ha meggondoljuk, hogy a budapesti országos muzeumon kívül egész Magyarországban nincs régiségtár, mely a római föliratok oly változatosságával dicsekedhetnék s ez érdemben a szaktudós figyelmét annyira le tudná kötni, mint a mienk ; lia fontolóra vesszük, hogy alapos reményünk van arra, miszerint a vasmegyei talaj még számtalan érdekesnél érdekesebb régiséget rejthet méhében, melyek felfedezése s régiségtárunkba való bekeblezése csak az idő kérdése lehet: ugy távolról sem lehet tartani attól, hogy régiségtárunk érdekességét valaha elveszítse, sem pedig attól, hogy az egylet igazgató választmánya a régiséggyüjtési irányban egyhamar kifogyjon a teendőkből. De hogy ezeket sikeresen végezhessük, kénytelenek vagyunk továbbra is kikérni az egész megyei nagy közönség támogatását, hisz régiségtárunk jó része most is csak ezen közönség áldozatkészségének kifolyása. Igen, t. közgyűlés! Több mint kétszáz adományozó nevét hozhatnám fel ennek bebizonyítására, ha nem kellene attól félnem, hogy ezáltal szerénységoket megsértem. Mindazonáltal méltán illethetnék az egyletet a hálátlanság rut vádjával, ha e helyütt különösen ki nem emelném ő Méltóságát, egyletünk szeretve tisztelt elnökét, ki a régiségtárnak nemcsak díszes helyiséget, hanem egyszersmind több, igen becses tárgyat 10